BíborHáz
Műanyag ablakok, ajtók
Beltéri ajtók
Bejárati ajtók
Redőnyök
06 (70) 426 3106
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)
Az építőiparban és a szobrászatban használt anyagok számos különféle tulajdonságot igényelnek: tartósság, időjárásállóság, formai megmunkálhatóság és esztétikai megjelenés. Az építők gyakran keresnek alternatívákat a természetes kövekre, mivel azok drágák lehetnek, nehezen beszerezhetők, vagy nem felelnek meg minden építési követelménynek. Erre a problémára nyújt megoldást a műkő, amely a mesterséges anyagok között az egyik leginkább sokoldalú és népszerű választás. A műkő egy beton alapú, szintetikus anyag, amely természetes köveket utánoz, miközben számos előnyös tulajdonsággal bír.
A műkő eredete – egy történelmi áttekintés
A mesterséges kövek alkalmazásának ötlete nem újkeletű. A műkő első jelentős megjelenése a 18. században történt, amikor Elinor Coade kifejlesztette a nevéhez fűződő kiégetett kerámiát, amelyet burkolóanyagként használtak az akkori építészeti projektekben. Coade találmánya rendkívül ellenállónak bizonyult, különösen az időjárási viszonyokkal szemben, így az építészetben nagy sikerrel alkalmazták. Bár ez a korai mesterséges kő még nem tekinthető műkőnek a modern értelemben, megalapozta a mesterséges anyagok építészeti használatát.
A 19. században Frederick Ransome újabb lépést tett a mesterséges kövek fejlődésében. Ő egy őrölt kovakő és alkinek keverékéből alkotott szilikátkövet, amelyet gőzzel melegítettek, majd öntöttek. Ezt a műkövet azonban inkább ipari tárgyak, például malomkövek, sírkövek és vázák készítéséhez használták. Ezen anyagok ugyan tartósak voltak, de még mindig nem jelentették az építészeti műkő áttörését.
A valódi áttörést a Viktória-kő hozta meg, amelyet gránitpor és Portland cement keverékéből készítettek. Ez a keverék rendkívül erősnek és tartósnak bizonyult, így alkalmas volt arra, hogy az építkezések során természetes követ helyettesítsen. Az anyag időjárásállósága kiváló volt, még a sós tengeri párának és a szennyezett városi levegőnek is ellenállt. A Viktória-kő megjelenése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a műkő a modern építészet egyik alapanyagává váljon.
A modern műkőgyártás folyamata
A mai műkőgyártási technológiák tovább fejlesztették a korábbi módszereket, így napjainkban a műkő sokkal szélesebb körben alkalmazható, mint valaha. Az alapvető gyártási folyamat két fő részre bontható: a magjának és külső rétegének előállítására.
A műkő magja és külső rétege
A mag egy betonalapú keverék, amelyet gondosan összeállítanak a megfelelő szilárdsági és tartóssági paraméterek elérése érdekében. Erre a beton alapra kerül a kéregréteg, amely általában finom mészkő, márvány vagy gránit porából áll. Ezeket az anyagokat gondosan őrlik és tisztítják, hogy a végleges termék szennyeződésektől mentes legyen. Az ilyen módon előállított őrleményt kőlisztnek nevezik, amely a műkő szilárdságát és kopásállóságát biztosítja.
Az alkalmazott adalékanyagok, a bedolgozási technikák és az őrlemény szemcsenagysága határozza meg a műkő tulajdonságait. A műkő lehet durvább vagy finomabb felületű, változó kopásállósággal és különböző színárnyalatokkal. Fehér cement használatával például elefántcsont színű műkövet lehet előállítani, míg más cementfajták szürkés árnyalatokat adnak.
A műkő színének kialakítása is fontos szerepet játszik a gyártás során. A festéshez speciális oxid- és mangánfestékeket használnak, amelyek ellenállnak a cement kémiai reakcióinak. Így például a világos sárga árnyalatú kemény mészkő esetében oxid-sárga festékkel érik el a kívánt színt.
Műszaki követelmények és felületkezelés
A műkő egyik legfontosabb tulajdonsága a tartósság. A megfelelő szilárdság, fagyállóság és vízzárás elengedhetetlen a hosszú élettartamhoz. A gyártás során a kéregréteget földnedves állapotban viszik fel egy mintaszekrény felületére, majd kalapáccsal tömörítik. A vasbetétek elhelyezése a törés megakadályozása érdekében történik, majd a betonmagot és a záró réteget is felhordják. A vasbetétes szerkezet biztosítja a nagyobb szilárdságot, különösen a hajlításra igénybevett szerkezetek esetében.
Miután a műkő megszilárdult, a termékeket legalább egy hónapig nedves környezetben kell tárolni, hogy elkerüljék a repedések és egyéb hibák kialakulását. Ezután a felületet különböző módokon dolgozzák meg, attól függően, hogy milyen esztétikai vagy funkcionális célokat kell elérni. A leggyakoribb felületkezelési módok közé tartozik a durván szemcsézett, félfinom szemcsézett, bordázott, rovátkolt és csiszolt felület kialakítása.
Hogyan kerülhet hibás műkő a piacra?
Mivel a műkőgyártás számos tényező precíz összehangolását igényli, előfordulhatnak hibák a folyamat során. A leggyakoribb hiba az úgynevezett virágzás, amely foltosodást okoz a felületen. Ez akkor jelentkezik, ha a gyártás során mész vagy vízben oldható kénsavas só kerül a keverékbe. Bár ez a hiba inkább esztétikai jellegű, jelentős hatással lehet a termék megjelenésére, különösen, ha nagy felületeken alkalmazzák, például teraszokon vagy homlokzatokon.
A repedés egy másik gyakori probléma, amely több tényezőből is eredhet. A cement megszilárdulása hosszú folyamat, és ha a keverési arányok helytelenek vagy az anyag egyenetlenül terjed szét, repedések alakulhatnak ki. Emellett a megfelelő nedvességtartalom fenntartása is elengedhetetlen, hiszen a műkő könnyen kirepedhet, ha idő előtt kiszárad, vagy ha túl hamar teszik ki a napfény hatásainak.
A műkő alkalmazási területei
A műkő legnagyobb előnye a sokoldalúságában rejlik. Míg a természetes kövek használata korlátozott lehet azok beszerzési költségei, mérete és formázhatósága miatt, addig a műkő szinte bármilyen célra felhasználható, ahol a természetes követ is alkalmaznánk.
Építészet és díszítés
Az építészetben a felhasználása szinte végtelen lehetőségeket kínál. Lépőkövektől, térkövektől kezdve a lépcsők, erkélyek, homlokzati elemek és díszítőelemek készítéséig szinte bárhol találkozhatunk műkövekkel. A műkő különösen népszerű választás ott, ahol nagyobb teherbírásra és tartósságra van szükség, például kültéri lépcsők vagy járdák esetében.
Sírkövek és műalkotások
A sírköves ipar szintén széleskörűen alkalmazza a műkövet, mivel az anyag könnyen formázható és időjárásálló. Azon túl, hogy sírkövek, emlékművek és szobrok készítésére használják, a műkő kiválóan alkalmas különféle díszítőelemek, például szökőkutak vagy kerti szobrok készítésére is.
Kert- és tájépítészet
A kertépítészetben a műkő gyakran kerül felhasználásra, például kerti utak, virágtartók és kerítésfedő kövek készítéséhez. A műkő nagy előnye, hogy könnyen illeszkedik a természetes környezetbe, miközben sokkal ellenállóbb a természetes köveknél.
Előnyők és hátrányok
A műkő legnagyobb előnye a természetes kövekkel szemben a sokoldalúság és az ár-érték arány. Könnyen előállítható, formázható, és számos különféle textúrában, színben és méretben elérhető. Ráadásul kevésbé érzékeny az időjárás viszontagságaira, mint sok természetes kő, különösen a fagyra és a vízre.
Ugyanakkor hátránya lehet, hogy ha nem megfelelően készítik el, hajlamos a repedésre és a foltosodásra, ami esztétikai és szerkezeti problémákat is okozhat. Emellett a természetes kövek egyedi megjelenése és textúrája sok esetben utánozhatatlan, ami miatt bizonyos építési projektek esetében a természetes kő használata lehet az elsődleges választás.
