BíborHáz
Műanyag ablakok, ajtók
Beltéri ajtók
Bejárati ajtók
Redőnyök
06 (70) 426 3106
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)
Nem mindegy, milyen anyagból vannak a bútorkárpitok
Egy lakás enteriőrjének kialakításában döntő szerepe van a bútoroknak és a textíliáknak. Az ülőbútorok ma már valamilyen kárpittal vannak bevonva, ezért jelentős hatást gyakorolnak a látványvilágra amellett, hogy kényelmi funkcióval is rendelkeznek.
Manapság már természetesnek tartjuk, hogy a székeket, kanapékat, foteleket valamilyen anyaggal puhítják meg, holott nagyjából csak a XVI. században alakult ki a bútorkárpitos mesterség, amelynek gyökerei is mindössze a középkorig nyúlnak vissza. A francia királyok udvarában kezdték kényelmesebbé tenni az ülőgarnitúrákat, majd ez a szokás Európa-szerte elterjedt. A kárpitos szakma megteremtette a kárpit anyagok piacát is, amely ugyanúgy fejlődött, mint a ruhák alapanyagai.
Ma már számos kárpit anyag közül választhatunk, ami a szabadság mellett nehézséget is okozhat, mert a jó döntéshez ismerni kellene az egyes anyagok tulajdonságait. Jelen cikkünkben rövid mustrát tartunk a különböző kárpit anyagok fölött, mert nem mindegy, hogy milyen anyag öltözteti fel az egyes bútorainkat.
Hogyan válasszunk bútorszövetet?
A bútorkárpitok tulajdonságai alapvetően határozzák meg azt, hogy milyen terhelésnek tehetjük ki az adott bútort. Mivel nem vásárolunk minden héten kanapét, étkezőszéket, fotelt, ezért nem mindegy, hogy mire adjuk ki a pénzünket. Egy régi bútor esetében a korábbi anyaghasználat támaszt nyújthat egy felújítás során, hiszen csak azt kell mondanunk a kárpitosnak, hogy használja ugyanazt az anyagot, ami régen borította azt. Új bútoroknál azonban számos körülményt kell figyelembe venni.
Nagyon sokan az első látvány alapján döntenek. Meglátnak egy tetszetős kanapét, amely jól passzol abba a környezetbe, ahová tenni szeretnék, esetleg az ára is megfelelő, és hamar nyélbeütik az üzletet. Gondolni kell azonban arra, hogy az a kanapé vajon mennyit lesz használva, és ennek a használatnak megfelel-e vajon az az anyag, amivel beborították. A gyakran használt ülőalkalmatosságoknál lényeges szempont a kopásállóság.
További szempontok a választás során
A kárpitozott bútorok esetében kötelező feltüntetni az úgynevezett Martindale-számot, amely egy százezres és tízezres számskála között mozog. A lakossági felhasználásra szánt bútoroknál általában a 25 ezres Martindale-es anyagokkal találkozhatunk. Törekedjünk a 25 ezres értékre, amennyiben egy olyan bútort vásárolunk, amely várhatóan nagy terhelést fog kapni. Az sem baj, ha a vendéglátóipar számára készített magasabb értékkel rendelkező borításokra is nyitottak vagyunk. A nagyon alacsony Martindale-számmal rendelkező bútortextília csak abban az esetben lehet megfelelő választás, ha tudjuk, hogy használata nem lesz rendszeres.
Fontos szempontnak mondható, hogy az adott kárpit mennyire koszolódik és milyen nehézséget okoz a tisztítása. Érdemes az anyagok közül azt választani, amely nem megy tönkre egy kilöttyent borospohár tartalmától. A művelúr, a bőr és a műbőr például könnyen tisztítható kárpitanyag. A valódi bőr azonban érzékeny az UV-re, azaz nem tehetjük ki állandó napsugárzásnak.
Amennyiben olyan helyre tervezzük az adott bútort, amit több természetes fény ér, akkor ez a tényező is módosítani fogja a választásunkat. A színtartóság sem lényegtelen kérdés, hiszen a gyors fakulás egyet jelent a gyors romlással. Ott van még a minták és színek, valamint a textúra kérdése, és persze nem elhanyagolható, hogy az adott kárpit nem üt-e el a szoba enteriőrjétől. Mindezeket célszerű figyelembe venni, miközben ma már az is a szempontok közé került, hogy az adott anyag természetes-e vagy sem. A természetes szálakból készült bútorszövetek többsége pamutból, gyapjúból, selyemből, lenvászonból és bőrből készül, s mindegyiknek más és más tulajdonságai vannak.
Természetes kárpitanyagok
A pamutot mindig valamilyen szintetikus szállal keverik, mert önmagában a pamutszál könnyen nyúlik. Alapanyagként azonban nagyon sokfajta bútorszövetben felhasználják. A gyapjút is szokás keverni poliakrilnitril szállal, mert a tisztán gyapjúból készült szövet drága, szúrós, és a mosása is problémás, mivel csak kézmeleg vízben történhet. Önmagában nagyon érzékeny és kellemetlen érzésű lenne a belőle készült kárpit.
A selyem még a gyapjúnál is sokkal drágább, amit csak csekély mértékben alkalmaznak a bútorok bevonására. Ezzel szemben a természetes bőrök nagyon népszerű kárpitanyagok. Hazánkban négy állatnak a bőrét használják fel: a sertését, a szarvasmarháét, a kecskéét és a juhét. A bőrbútorokat rendszeresen ápolni kell és óvni az erős napsugárzástól, ugyanakkor a jól karbantartott bőrök 20-30 évig is kitartanak. A len természetes szálai lazán helyezkednek el, ami által kiváló a légáteresztő képessége. Emiatt azonban nem áll ellent a szennyeződéseknek és erősen igénybe vett bútorokat sem borítanak be vele. Inkább terítőnek és függönyanyagnak jó.
Klasszikus kárpitanyagok
A bútoráruházakban a legtöbb ülőbútor klasszikusnak mondható kárpittal van ellátva. Elsősorban a gyerekszobába szánt bútorokat vonják be plüss szövettel, dekoratív és élénk színű típusai felkeltik az érdeklődést, és kellemes érzés a tapintásuk. A használat során azonban a plüss gyorsan kopik. Mire a gyerek kinövi a plüss fotelt, addigra annak anyaga el is vásik.
Az otthoni választásra leginkább ajánlott bútorszövet a zsenília, mert ellenáll a nagyobb igénybevételeknek is amellett, hogy kellemes, puha a tapintása. Bolyhos felülete növeli az adott bútor komfortszintjét, és nagyon sok színben, mintában kapható. Kopásállóságát éveken át megőrzi a minőségi szintjének megfelelően. A bársony a luxus és az elegancia anyaga. Elsősorban antik és klasszikus bútorokat kárpitoznak vele. A jó minőségű bársony kellemes puhaságot nyújtanak, miközben felfénylenek az anyag szálai. Hátránya, hogy nagyon nehezen tisztítható, különösen, ha megszárad a folt. Ezért azonnal akcióba kell lépni, ha ráfröccsen valami.
A bársonynál is klasszikusabb enteriőrökben alkalmazzák a bútorbrokátot. A régi korokban ez a selyem egy erősebb fajtája volt, ma már leginkább műselyemmel dolgoznak a kárpitosok. Stílbútorokat húznak be vele.
A damaszt sem ment ki a divatból. A bútorbrokátnál erősebb szövet alapanyaga len vagy pamut, amelybe műanyagszálakat kevernek. Mintázata elsősorban virág vagy levél, és a Biedermeier bútorok alapanyagának számít. Az antik bútorokhoz használják a gobelint is, ami gazdag virágmotívumokat tartalmaz. Szövése sűrű vászonkötéssel történik.
Mesterséges alapanyagú bútorkárpitok
Ebbe a kategóriába a műbőrök és textilbőrök sorolhatók. A gyenge minőségűeket célszerű elkerülni, mert a használattól hamar repedezni kezdenek. Vékony rétegük könnyen sérül és foltokban kezd lehámlani a bútorkeretről, ami nem javítható jelenség. Az oldószeres tisztítást sem bírják. A magas minőségű mesterséges bőrökhöz a gyártó általában egyedi tisztítószert is biztosít. A jó minőségű műbőrök drágábbak, de még mindig olcsóbb bútorokat készítenek általuk, mint az eredeti bőrből. Ezek már jól bírják a komolyabb igénybevételt is. Érdemes alaposan tájékozódni, hogy mit tudnak ezek a bútorkárpitok, mielőtt egy gyorsan tönkremenőt vásárolnánk.
A természetes bőr mellett azok a szövetek strapabírók, amelyekbe vékony műanyag, elsősorban akril, nejlon vagy műselyem szálak vannak szőve. A kombinációk által számos jó tulajdonságot vesznek fel ezek a modern bútorkárpitok, de bármelyiket is válasszuk, érdemes a használatukhoz kapcsolt utasításokat is komolyan venni. Ha így teszünk, hosszú évekig számíthatunk kárpitozott bútorainkra.
