Olvasási idő: 5 percReading Time: 5 minutes

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

Rozsdamentes acél

A gyilkos oxigén

Az emberiség már évezredek óta használja a vasat, és az abból edzett acélt, amelyekből a vágó- és szúrófegyverek készültek. Az edzett acél rugalmasabb és szívósabb a vasnál, de erre az anyagra is ugyanaz a veszély leselkedik, mégpedig az oxigén, ami a levegőben van.

A vasat és acélt is kikezdi az oxidáció, amely barna morzsalék, rozsda formájában jelentkezik. Az acélfegyvereket ezért igyekeztek a leghosszabb ideig elzárni a levegőtől, és gyakran kenték be az éleket valamilyen olaj- vagy faggyú réteggel, hogy megvédjék a korróziótól. 

Amikor kitalálták azt az eljárást, amely az acélt fokozottan korrózióállóvá tette, hatalmas lendületet kapott tulajdonképpen az ipar szinte minden területe. Erre azonban csak a XIX. század végén került sor.  

Ókori csodák az égből és a szaktudásból

Az istenektől érkező fémek mindig nagyon értékesek voltak. A meteoritokba zárt, nem oxidálódó vas hatalmas rejtélye volt az emberiségnek, s az abból készült tárgyak különleges ereklyének számítottak. A Kába kőhöz tartozó kisméretű meteorit olyan fontos égből kapott tárgy, amelyet érdemesnek tartottak a muszlimok a bejárat mellett befalazni, s rituális megcsókolásához a hívőknek le kell térdelniük. 

A nagy csoda azonban Delhiben látható. Időszámításunk szerinti IV. században kovácsoltatta Csandragupta azt a 7 méter magas és 6 tonnás vasoszlopot, amely a mai napig dacol az idővel. Eredeti helyszíne Visnupadagiri volt, és nagy valószínűséggel asztronómiai céllal készítették. Tetején valaha egy úgynevezett Garuda madár állt, és az oszlopra szanszkrit nyelven vésték be annak készítési idejét és helyét. Hogyan lehetséges, hogy ezen az oszlopon nem fogott az idő vasfoga? A kutatások végül kiderítették, hogy az oszlopot 95 százalékos tisztaságú kovácsoltvasból készítették, amelynek szokatlanul nagy a foszfortartalma, és évszázadokig nagy szárazságú helyen állt. A kicsapódó foszfátok védik meg a romlástól az oszlopot.      

Rozsdamentes acél csavarok

Megszületik a rozsdamentes acél

Míg a meteoritvasak, valamint a kovácsoltvas már az ókorban is feltűnt, addig az első bejegyzett rozsdaálló acélt csak az ipari forradalom kohójában állították elő. Egy bizonyos Pierre Berthier francia metallurgista készítette el 1821-ben az első krómtartalmú rozsdamentes acélt, viszont ekkor még nem tudták nagy tömegben előállítani az alacsony széntartalmú, ugyanakkor magas krómtartalommal rendelkező acélt. A mindennapi használathoz készült első rozsdamentes acélok sajnos túl törékenyek voltak. 

Az áttörést a német Hans Goldschmidt érte el az 1890-es években, amikor kidolgozta az úgynevezett az aluminotermikus módszert, amellyel szénmentes krómot tudott előállítani. Innen pedig már csak egy rövid lépés volt ezzel a krómmal ötvözni az acélt. Ez az acél azonnal felkeltette a teljes feldolgozóipar érdeklődését, és a hatalmas kereslet, szemben az akkor még szűk kínálattal, nagyon magasra növelte a rozsdamentes acél árát. 

Rozsdamentes az az acél, amely kevesebb, mint 1,2 százalék szenet és több mint 10,5 százalék krómot tartalmaz. Ahogy a különböző típusai mind nagyobb tömegben a piacra kerültek, úgy vált ennek a fémötvözetnek az ára egyre kedvezőbbé, és ma már az élet minden területén találkozhatunk vele. A korrózióálló acélok titka a kémiában rejlik. A krómatomok elektronokat vesznek fel a vasatomoktól, és a folyamat során a felületen vékony króm-oxid réteg alakul ki. Ennek következtében lecsökken az anyag korrózióra való hajlama. Ez azt jelenti, hogy a rozsdamentes acél is korrodál, de jelentősen hosszabb idő alatt. A hagyományos acélokhoz hasonlóan a krómozott acél sem vezeti jól az áramot, és van olyan fajtája, az ausztenit, amely nem mágnesezhető. 

Rozsdamentes acél az, amely kevesebb, mint 1,2 százalék szenet és több mint 10,5 százalék krómot tartalmaz.

A rozsdamentes acélok fajtái       

Számos fajtáját készítik már a rozsdamentes acéloknak, de a leggyakrabban az ausztenitet használják fel.  Ez az ötvözet minimum 0,15% szenet, minimum 16% krómot és megfelelő mennyiségű nikkelt vagy mangánt tartalmaz. Kicsi a szilárdsága, ám annál szívósabb. Kiválóan hegeszthető, ezért is kedveli annyira az ipar. Elsősorban tartályokat, csöveket, de még medencéket is készítenek belőle. 

A ferrites acélok ötvözői a króm és a szén. Ez a legszívósabb fajta, elridegedésre hajlamos. A tej- és söripar mellett a belsőépítészet használja fel a leginkább. A martenzites a legnagyobb szilárdságú, ezért ez elsősorban az orvosi eszközök alapanyaga. A duplex típusokba a króm és a szén mellett nikkel kerül. Ez a legmodernebb típus, és egyszerre jellemzi a jó szilárdság és szívósság, nem csoda hát, hogy az olajipari és gázipari csővezetékek anyagává vált. 

Rozsdamentes acél a lakásban    

A rozsdamentes acél beköltözött a mindennapjainkba. Az erős igénybevételnek kitett nyílászárókat ebből az anyagból készítik el. Ablakok, függönyfalak, tolóajtók, de még beltéri nyílászárók is készülnek belőle. A speciális nyílászárók elengedhetetlen anyaga. Korábbi blogomban ezekről a nyílászárókról hosszabban is megemlékeztem, így csak a felsorolás szintjén foglalom össze. A tűzgátló, füstgátló, hanggátló és sugárvédelmi rendszerek elképzelhetetlenek rozsdamentes acél nélkül. 

Rozsdamentes acél csap.

Otthonunkban sem kell sokáig keresni a nyomát, hiszen már a külső bejárati ajtóhoz vezető lépcsőnk korlátja is korrózióálló acélból lehet. A konyha pedig egészen biztosan tartalmaz olyan gépeket, edényeket, eszközöket, amelyek felhasználják ezt az ötvözetet. Késeink és egyéb vágóeszközeink élétől a masszív acélpoháron át a modern tűzhelyig, mindent rozsdamentes acélba csomagolnak. Az éttermi konyhák teljes felszerelésének zöme rozsdamentes acélból készül a feldolgozó asztaloktól az elszívó rendszerig. Ahol gondot jelent a pára, és ilyen például a fürdőszoba, ott az alumínium mellett ez az acél jelenti a megoldást. Polcok és állványok, rögzítőelemek, de még a tükör kerete is készülhet rozsdamentes acélból.   

A korrózióálló acélból dísztárgyakat is készítenek, ahogy találkozhatunk középületek előtt olyan szoborral, amelynek ugyancsak ez az ötvözet az anyaga. Sőt, számos egyéb bútor vázszerkezete is rozsdamentes acélból lehet. 

Ez az acél életünk minden területét meghódította, s jelenlétére olykor már fel sem figyelünk, pedig alig száz évvel ezelőtt még rendkívüli újdonságnak és ritkaságnak számított. Hatása akkora, hogy még bizonyos lakberendezési stílusok sem nélkülözhetik. A mai napig nagyon népszerű minimalista stílusú enteriőrökben egy-egy darab, például egy üveglapos, acélszerkezetes dohányzóasztal rendkívül erős benyomást képes kelteni, akárcsak a modern stílus esetén. Az ipari környezetből átalakított loft lakásokból sem hiányozhatnak a rozsdamentes csaptelepek, konyhai eszközök és bútorok. Még az olyan elegáns környezetben is jól érzi magát ez az ötvözet, ahol a csillogás elsődleges szerepet játszik, és ez nem más, mint a glamour enteriőr. 

Az acél forradalmának egyik legfontosabb fejezetét a rozsdamentes technológia kidolgozása és tömegtermelésbe fogása jelentette. Modern világunk, életünk és otthonunk sem lehet meg már nélküle. Értékét növeli, hogy százszázalékban újrahasznosítható, ami napjainkban még értékesebb anyaggá teszi.  

A konyha pedig egészen biztosan tartalmaz olyan gépeket, edényeket, eszközöket, amelyek felhasználják ezt az ötvözetet.