BíborHáz
Műanyag ablakok, ajtók
Beltéri ajtók
Bejárati ajtók
Redőnyök
06 (70) 426 3106
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)
Hegyekben született épületek
Aki csak egy kicsit is szeret és tud utazgatni, az egészen biztosan eljutott szomszédunkhoz, az osztrákokhoz. Ez az ország – Burgenland kivételével – csaknem teljes egészében az alpesi régióban, a hegyek között fekszik. A hegyvidéki élethez kapcsolódó tanyák látványa már első pillantásra is megkapja az utazót. A domb- és hegyoldalak a zöld minden árnyalatában tündökölnek nyáron, míg télen vastag hópaplan borítja a tájat.
Ebben a mesebeli világban épülnek fel azok a nagy alpesi házak, amelyek olyannyira meghatározzák a vidék arculatát. Ezek a robosztus épületek ma már nem minden esetben lakó- és gazdasági épületek. Egyre több nyaraló és idegenforgalommal foglalkozó szálláshely épül fel az alpesi házak stílusában. A magas hegyek között kőből és fából alkotott épületeknek évszázados gyökerei vannak.
Mi az a chalet, és hogyan változott meg?
Az alpesi ház nevében hordozza születési helyét. Elsősorban a déli Alpok között húzható meg az a vonal, ahol felépültek a 15. század során az első chalet-ek. A chalet francia eredetű szó, és durva fordításban kunyhót jelent. Valójában a kunyhó egy speciális formájáról van szó, amelyet legelőször a svájci pásztorok építettek maguknak a hegyekben elterülő legelőkön. Ezek a pásztorok kétlaki életformát vittek. Késő tavasztól őszig a hegyekben terelték és őrizték a nyájat, télen az állataikkal együtt a melegebb völgyekben meghúzódó falvakba vonultak vissza.
A chalet-re a hegyek között volt szükségük, amely egyszerre volt szálláshelye embernek és birkának, és védett a vad hegyi viharok ellen. Ezek a pásztorkunyhók végtelenül egyszerű épületek voltak, amelyeknek az alapját a nyers kő adta, amelyre felhúzták a fából készült vázat. A kő nagyon erős alapot képzett, és az épület egy részét a hegy oldalába vájták, így adva nagy szilárdságot a háznak, amelyre aztán a sokkal könnyebb fából ácsolt szerkezeti elemek kerültek. A régi időkben ez egyértelműen az ott található fenyőfa boronája volt. A tetőszerkezet erős volt és túlnyúlt a házon, hogy az eső és a hó ne károsítsa meg a faszerkezetet. A chalet-ek zöme egyetlen helyiségből állt, amely egyszerre volt konyha, étkező és szoba. Olykor még az állatokat is ide menekítették be. A háznak erős, masszív faajtaja volt, és nagyon kicsi ablakai, hogy a meleg ne illanjon gyorsan el.
A hegyi kunyhók romantikája először a franciákra hatott, így a 18. században kezdtek a pásztorkunyhók új szerephez jutni. Amikor az alpesi turizmus és a síelés a polgári időkkel növekedésnek indult, ezek a kunyhók menedékházakká váltak. Fejlődésük rohamos volt, végül a kunyhókból robosztus és látványos házak lettek, amelyeknek változott a funkciója: menedékből családi ház, turistaszállás, vadászház, hétvégi ház lett.
Az alpesi ház alkotóelemei
Az alpesi ház nyers kőre és fára épül. Az alapot a kő adja. Manapság már használnak betont is, de azt végül olyan csempével borítják be, ami a kőre hasonlít. Míg a régi kunyhóknak nem volt emelete, addig a legtöbb alpesi ház legalább egy emelet magas. Az alsó szinten valamelyest megmaradt az a hagyomány, hogy nagyjából egy, nagy térrel rendelkezik. Itt azonban már hálószobának nyoma sincs. Az alsó szinten a konyha, az étkező és a nappali található meg, míg az emeletre kerültek a hálószobák.
Az alsó terület tehát egy hatalmas és nagy belmagasságú tér, amely három funkciót tartalmaz. A háznak hatalmas terasza van – ilyesmi a hajdani pásztorok kunyhóinál elő nem fordulhatott volna. A terasz egy félig kültéri közösségi terület, amelyet teljesen lefed a nyeregtető. Ez a tető tovább fut a terasz szélétől, hogy a csapadék az ott elhelyezett vízelvezetőbe távozzon. Tehát fedett területről van szó, ahol lehet piknikelni, főzni, étkezni, vagy játszóházat berendezni a gyerekeknek. A nagy értékű alpesi házaknál ezt a teraszt télidőben le is lehet zárni, így egy nagy belső térré alakul át.
A hajdani kunyhókban csak egy apró ablakot vágtak. A mai alpesi házak hódolnak a fénynek, ezért nagy nyílászárókat alakítanak ki. Lehetnek egészen óriási, a ház frontján végig futó és nyitható üvegtáblák is, amelyek rengeteg természetes fényt engednek be. Ezek azok a panoráma ablakok, amelyeken át a csodálatos tájra láthatunk rá. Hogy a fénynek még nagyobb legyen az útja, ezért az alpesi házak frontja mindig keletre néz.
A bejárati ajtó rendszerint kemény tölgyfából készül erős vasalattal, és díszeket faragnak bele. Az ablakok is tömörfából, valamilyen fenyőből készülnek és sötétítőként fából készült redőnyök árnyékolnak. A tető borítása régebben cseréppel vagy szalmával történt, manapság már a sokkal strapabíróbb fémlemezes megoldást alkalmazzák. Ezek a fémcserepek többféle színben is elérhetőek.
Az emelet frontrészéhez hatalmas és díszes erkélyt építenek. Jellegzetes díszítés pedig a futómuskátli. Jellemző az alpesi házra, hogy nem határolják kerítéssel. A ház önmagában is egyfajta erődnek a látszatát kelti.
Színvilág és anyaghasználat
Az alpesi háznak erős a kötődése a természethez, ezért a színvilág is ehhez kapcsolódik. Alapvetően a barna és annak árnyalatai határozzák meg az épületet már csak a kő és a fa használata miatt is. Ennél az épületnél élénk színek nem kerülnek elő még a díszítő elemek és kiegészítő tárgyak esetében sem. A dekoráció színe is szűk mezsgyén mozog: lehet bézs, krém, homok. Ezek mellett a pasztellszínek jelennek meg: kávé, halványrózsaszín, sötétzöld. Még a porcelánok esetében is a kopott vagy matt színezésűek illenek a környezetbe.
Alapvető a belső térben is a tömörfa, a kő használata. A fémből legfeljebb a kovácsoltvas alkalmazható, de az is mértékkel – inkább a konyhai területen használják. A falakat a ragasztott gerendák borítják, ezért a belső tér leginkább egy faházra vagy vadászházra hasonlít. Régebben sokkal többet építkeztek boronából, de annak drágasága miatt került előtrébe a gerendázás.
A berendezési tárgyak zöme is tömörfából készül. Nem meglepő tehát, hogy a textíliák közül is a természetes, olykor durvább anyagok illenek az enteriőrbe. A zsákvászon, a vászon és a gyapjú képviseli ezeknek a zömét. Az ágytakarók, függönyök és szőnyegek is ezekből a textíliákból készülnek. Érdekes, hogy a plüssből készült szőnyegek legalább olyan szépen illeszkednek a környezetbe, mint a bőrből és állati szőrből készült darabok.
Meghatározó elemek
Az autentikus alpesi házban kizárólag tömörfából készült, robosztus bútorokkal találkozhatunk, legyen az az étkezőasztal, a komód, a hálószobai ágy, vagy a nappaliban elhelyezett szekrény. Jellemző az is, hogy a bútoroknak, amelyek rendszerint fenyőből készülnek, nincsen lábuk. A hajlított, kecses lábazat, a műanyag vagy az üveg teljesen hiányzik az enteriőrből.
Meghatározó elem a nappaliban felszerelt hatalmas csillár, amely bevilágítja a nagy teret. Ehhez a csillárhoz kapcsolódnak fényükkel az álló- és falilámpák. A fénynek meleg sárgának és lágynak kell lenni. Igazi alpesi ház kandalló nélkül nem létezik. Ez a nappaliban áll és annak méretével arányos. A kandallót természetes kővel, téglával, gránittal keretezik, és nemcsak a fűtésre alkalmas, hanem egyben a ház legalapvetőbb dísze is, aminek a párkányán dísztárgyak kerülnek elhelyezésre.
Az alpesi ház közvetlen környezetében tűlevelű fák állnak. Elsősorban a törpe fafajok közül ültetnek: így kerülhet a ház szomszédságába lucfenyő, tuja és ciprus. Szívesen ültetnek cserjefajokat a telek határába, mivel kerítést nem állítanak. A legkedveltebb fajták a málna, az egres és a ribizke. Kis ágyásokban növekedhet a levendula, a menta, és a virágok közül a páfrányok hidegtűrő fajtáit, a klematiszt kedvelik.
Az alpesi házak hangulata két irányvonalat szokott követni. Az egyik vonulat a vadászházhoz közelít, így a berendezés és a dísztárgyak elsősorban a vadászat tevékenységére utalnak. Egyre gyakoribb azonban a vidéki kényelem és nyugalom harmóniáját hordozó enteriőr, amelyben a kerámiáknak és a sokféle, fából készült dísz- és használati tárgynak van jelentősége. Bármelyikkel is találkozzunk, egészen biztosan rabul ejt minket az alpesi vidék jellegzetes épülete.
