Olvasási idő: 5 percReading Time: 5 minutes

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

Borospince

Indul a szüreti szezon

Őszre fordulva a hegyek és dombok színes kabátot váltanak. A nap fénye még kitart ugyan, de a nyári forróság helyét a kellemes langyosság váltja fel, miközben a hajnalok és az éjszakák egyre hűvösebbek lesznek. Miközben a fák levelei lassan elsárgulnak, a szőlő, amelynek nektárját az emberiség ősi időktől fogva szívesen kóstolgatja, éppen megérik. A szüret dandárja szeptember végére és októberre esik. Ekkor kezd munkába a szőlőprés, ekkor telnek meg a hordók a musttal, majd a friss borral, és ilyenkor nyelik el ezeket a teli hordókat a jól megépített pincék.

A borospincék nagyjából együtt születtek a borral, hiszen annak hosszú távú tárolása nagy odafigyelést igényel. A rosszul tartott bor hamar tönkremegy, míg egy minden tekintetben tökéletes pincében hosszú évek után sem romlik meg az itóka, sőt, akár még tovább is érlelődhet. A szüret szezonjában érdemes egy kicsit körül árni, hogy milyen tulajdonságok határozzák meg a borospince minőségét, annál is inkább, mert mindig vannak olyanok, akik egy ilyen pince létrehozásában gondolkodnak.     

A borospince hőmérséklete

Az emberiség az első kancsó bor elkészítése óta foglalkozik annak optimális tárolásával. A hegyvidékek természetes területei a szőlőnek, de az abból készült bor tárolásának is. Különösen a mészkő hegyek és dombok mondhatóak ideálisnak, mivel a mészkő kiválóan és viszonylag könnyen megmunkálható, ennek megfelelően hatalmas tárolóhelyek alakíthatóak ki a föld gyomrában. Ahol nagy területen termesztették a szőlőt, ott hatalmas mészkőpincék alakultak ki az idők során, mivel az egymást követő generációk újabb és újabb helyiségeket, folyosókat alakítottak ki. 

Az emberiség az első kancsó bor elkészítése óta foglalkozik annak optimális tárolásával. Borospince.

Miért van ezekre a pincékre szükség? Azért, mert a bor valójában elég kényes ital. Három alapvető feltétel mellett tud érlelődni és sokáig iható maradni. Azt is mondhatnánk, hogy a bor szentháromsága, tárolásának alapfeltétele a megfelelő hőmérséklet, az ezzel párosuló ideális páratartalom, valamint a fény elleni védelem. 

Ahhoz, hogy a bor megfelelően kiforrja magát, állandó hőmérsékletre van szükség. Az ideális tartomány 12-15 Celsius fok között van. A földbe, mészkőbe ásott pincéknek ezt a hőmérsékletet kell biztosítaniuk. Az idők során arra is rájöttek a borászok, hogy az egyes típusok némileg eltérő hőmérsékleten adják ki magukból a legjavát. A telített vörösborok kedvelik a 2-3 fokkal melegebb közeget, míg rozék és a fehér borok egyes fajtái pár fokkal hűvösebben érzik jól magukat. Ezt a hőmérséklet-különbséget a nagy pincészetek úgy oldják meg, hogy szinteket alakítanak ki a pincében az egyes borfajták számára. 

Páratartalom és fény

A páratartalom ugyancsak lényeges dolog. Két nagy ellensége van a bornak: a fény és az oxigén. Amennyiben levegő éri a bort, azt azonnal célszerű elfogyasztani, mivel viszonylag hamar tönkremegy. Úgy mondják a borászok, hogy meghal a bor. A pince optimális páratartalma 70 százalék körül van. A bornak zárt hordóban vagy dugóval lezárt palackban kell állni. A megfelelő páratartalom mellett a parafadugó némileg megdagad, így zárva el a levegőt tökéletesen a bortól. Nem véletlen tehát az, hogy borkóstolás után, már nem teszik el a kinyitott, de ki nem ürült palackokat a tárolóba.  

A fény a másik nagy ellensége a bornak. A pince tehát megint csak tökéletes hely a tárolásra, mert ott az idő nagy részében tökéletes sötétség honol. A nap fénye, azaz az ultraibolya sugarak ugyanazt a hatást váltják ki, mint a levegő oxigénje, ugyanis felgyorsítja a borban lévő tanninok oxidációját. Hiába zárunk le egy palackot, ha azt folyamatosan fény éri. Ilyenkor már az üvegben megposhad a bor. Ez az oka annak is, hogy csak a legminimálisabb fények mellett tevékenykednek a borászok annak ellenére, hogy a bor zöme még a hordókban áll. Az üzemi pincékben biztonsági, mozgásérzékelővel ellátott kapcsolók vannak, hogy véletlenül se maradjon égve a villany, ha nem muszáj. 

Palackok a borospincében.

Alapok az építkezéshez    

Aki borospince építésébe kezd, annak tudnia kell, hogy döntő fontosságú lesz a jó szigetelés. Ugyan a megfelelő páratartalom szükséges, de ez nem jelenti azt, hogy vizesedés üsse fel a fejét. A megálló víz egyetlen helyiségben sem jó, de a pincében található hordókat és a javarészt fából készült tárolókat nagyon gyorsan tönkreteszi. A borospince alapja általában vasbeton, éppen azért, hogy a talajvíz ne okozzon problémát. A falakat ezzel szemben téglával borítják, mert ez az építőanyag biztosítja a terület megfelelő lélegzését. A mészkő is tökéletes ebből a szempontból, ezért a mészkőben gazdag területen a falazat magából a hegy anyagából állhat. Sok pincében szórják le a beton vagy téglapadlót folyami kaviccsal vagy homokkal, ami tovább növeli a szigetelő hatást, azonkívül jól is mutat ebben a környezetben.  

A pincének olyan területen kell állnia, ahol nincs kitéve a vibrációnak. A magánúton épített borospince esetében arra kell ügyelni, hogy a terület ne álljon közel forgalmas vasúti útvonalhoz vagy olyan üzemhez, ahol nagy gépekkel folyamatosan dolgoznak. A talaj vibrációja idővel hasonló károkat okoz a borban, mint a fény vagy a levegő. 

A tökéletes szigetelés megvalósítása érdekében a profi pincészetek masszív, légmentes ajtókat építenek a bejárathoz. Ezek az acélajtók általában termikusak, amelyek speciális, mágneses tömítéssel rendelkeznek. Több helyütt használnak duplán edzett üvegajtót erre a célra. Persze a kisebb magánpincészeteknek nem kell ekkora beruházást eszközölniük, megteszi egy erős, mondjuk tölgyfából készült bejárati kapu is, amelyet parafa-agglomerátummal látnak el a jó szigetelés érdekében. 

A profi borospincékben nagyon komoly gépészet támogatja a tárolást. Beszerelnek hőmérsékletfigyelő klímaberendezéseket, valamint áramszünet ellen védő generátorokat is. 

A profi borospincékben nagyon komoly gépészet támogatja a tárolást. Beszerelnek hőmérsékletfigyelő klímaberendezéseket, valamint áramszünet ellen védő generátorokat is. 

Mi legyen a borospincében?       

A kérdésre gyorsan rávághatjuk, hogy bor. Persze, de a bornak is megvan a maga közege. Mivel a pincében nemcsak dolgozni, hanem kóstolni is fogunk, ki kell építeni egy vendégváró és borkóstoló részt. Ez rendszerint a borospince elülső részében szokott helyet foglalni, hiszen a többi helyet a hordók és borosüvegeket tároló állványok fogják elfoglalni. 

Azt talán mondani sem kell, hogy a bútornak tömörfából kell készülnie, mert ez illeszkedik a környezetbe. Elképzelhetetlen hangulatot teremteni modern műanyag bútorokkal. A borospince legkedveltebb bútoranyaga a tölgy, de kedvelik kőrist és az akácot is. Az akácot azért szokták választani, mert olcsó faanyag, ugyanakkor kiválóan tűri a nedvességet. A kóstoláshoz szükség lesz egy nagy asztalra és székekre, valamint egy ezt előkészítő pultra. A pult mögött egy vitrinnek kell állnia a poharak és tányérok számára. A borkóstolás elképzelhetetlen sajt és almaszeletek nélkül!    

Mivel a pincében minden a borról szól, számos párnafára ültetett hordóval fogunk találkozni. A legnemesebb borokat tölgyfahordóban érlelik. Palackozás után azonban faállványokra kerül a nedű, úgynevezett bölcsőbe, azaz elfektetik a palackokat és időnként meg is forgatják azokat. Fekvő állapotban a bor folyamatosan áztatja a dugót, amely így tökéletesen zárja a palackot. A hordók és állványok esetében is szívesen alkalmazzák a faragásos díszítéseket. Minden egyes állványnak megvan a maga története és látványa, mert ezeket rendszerint egyedi gyártásban készítik el.

A fentiekből látható, hogy nem kis fába vágja az a fejszéjét, aki egy tökéletes borospincét szeretne építeni magának, de tény, hogy annak elkészülte után az adott ingatlan értéke hatványozottan megnő. Arról nem is beszélve, hogy milyen szép napokat tölthetünk el a barátainkkal, szeretteinkkel a finom borokat kortyolgatva.

Nem kis fába vágja az a fejszéjét, aki egy tökéletes borospincét szeretne építeni magának, de tény, hogy annak elkészülte után az adott ingatlan értéke hatványozottan megnő.