Borospince – ahol a bor otthon érzi magát

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

Indul a szüreti szezon

Őszre fordulva a hegyek és dombok színes kabátot váltanak. A nap fénye még kitart ugyan, de a nyári forróság helyét a kellemes langyosság váltja fel, miközben a hajnalok és az éjszakák egyre hűvösebbek lesznek. Miközben a fák levelei lassan elsárgulnak, a szőlő, amelynek nektárját az emberiség ősi időktől fogva szívesen kóstolgatja, éppen megérik. A szüret dandárja szeptember végére és októberre esik. Ekkor kezd munkába a szőlőprés, ekkor telnek meg a hordók a musttal, majd a friss borral, és ilyenkor nyelik el ezeket a teli hordókat a jól megépített pincék.

A borospincék nagyjából együtt születtek a borral, hiszen annak hosszú távú tárolása nagy odafigyelést igényel. A rosszul tartott bor hamar tönkremegy, míg egy minden tekintetben tökéletes pincében hosszú évek után sem romlik meg az itóka, sőt, akár még tovább is érlelődhet. A szüret szezonjában érdemes egy kicsit körül árni, hogy milyen tulajdonságok határozzák meg a borospince minőségét, annál is inkább, mert mindig vannak olyanok, akik egy ilyen pince létrehozásában gondolkodnak.     

A borospince hőmérséklete

Az emberiség az első kancsó bor elkészítése óta foglalkozik annak optimális tárolásával. A hegyvidékek természetes területei a szőlőnek, de az abból készült bor tárolásának is. Különösen a mészkő hegyek és dombok mondhatóak ideálisnak, mivel a mészkő kiválóan és viszonylag könnyen megmunkálható, ennek megfelelően hatalmas tárolóhelyek alakíthatóak ki a föld gyomrában. Ahol nagy területen termesztették a szőlőt, ott hatalmas mészkőpincék alakultak ki az idők során, mivel az egymást követő generációk újabb és újabb helyiségeket, folyosókat alakítottak ki. 

Miért van ezekre a pincékre szükség? Azért, mert a bor valójában elég kényes ital. Három alapvető feltétel mellett tud érlelődni és sokáig iható maradni. Azt is mondhatnánk, hogy a bor szentháromsága, tárolásának alapfeltétele a megfelelő hőmérséklet, az ezzel párosuló ideális páratartalom, valamint a fény elleni védelem. 

Ahhoz, hogy a bor megfelelően kiforrja magát, állandó hőmérsékletre van szükség. Az ideális tartomány 12-15 Celsius fok között van. A földbe, mészkőbe ásott pincéknek ezt a hőmérsékletet kell biztosítaniuk. Az idők során arra is rájöttek a borászok, hogy az egyes típusok némileg eltérő hőmérsékleten adják ki magukból a legjavát. A telített vörösborok kedvelik a 2-3 fokkal melegebb közeget, míg rozék és a fehér borok egyes fajtái pár fokkal hűvösebben érzik jól magukat. Ezt a hőmérséklet-különbséget a nagy pincészetek úgy oldják meg, hogy szinteket alakítanak ki a pincében az egyes borfajták számára. 

Páratartalom és fény

A páratartalom ugyancsak lényeges dolog. Két nagy ellensége van a bornak: a fény és az oxigén. Amennyiben levegő éri a bort, azt azonnal célszerű elfogyasztani, mivel viszonylag hamar tönkremegy. Úgy mondják a borászok, hogy meghal a bor. A pince optimális páratartalma 70 százalék körül van. A bornak zárt hordóban vagy dugóval lezárt palackban kell állni. A megfelelő páratartalom mellett a parafadugó némileg megdagad, így zárva el a levegőt tökéletesen a bortól. Nem véletlen tehát az, hogy borkóstolás után, már nem teszik el a kinyitott, de ki nem ürült palackokat a tárolóba.  

A fény a másik nagy ellensége a bornak. A pince tehát megint csak tökéletes hely a tárolásra, mert ott az idő nagy részében tökéletes sötétség honol. A nap fénye, azaz az ultraibolya sugarak ugyanazt a hatást váltják ki, mint a levegő oxigénje, ugyanis felgyorsítja a borban lévő tanninok oxidációját. Hiába zárunk le egy palackot, ha azt folyamatosan fény éri. Ilyenkor már az üvegben megposhad a bor. Ez az oka annak is, hogy csak a legminimálisabb fények mellett tevékenykednek a borászok annak ellenére, hogy a bor zöme még a hordókban áll. Az üzemi pincékben biztonsági, mozgásérzékelővel ellátott kapcsolók vannak, hogy véletlenül se maradjon égve a villany, ha nem muszáj. 

Alapok az építkezéshez    

Aki borospince építésébe kezd, annak tudnia kell, hogy döntő fontosságú lesz a jó szigetelés. Ugyan a megfelelő páratartalom szükséges, de ez nem jelenti azt, hogy vizesedés üsse fel a fejét. A megálló víz egyetlen helyiségben sem jó, de a pincében található hordókat és a javarészt fából készült tárolókat nagyon gyorsan tönkreteszi. A borospince alapja általában vasbeton, éppen azért, hogy a talajvíz ne okozzon problémát. A falakat ezzel szemben téglával borítják, mert ez az építőanyag biztosítja a terület megfelelő lélegzését. A mészkő is tökéletes ebből a szempontból, ezért a mészkőben gazdag területen a falazat magából a hegy anyagából állhat. Sok pincében szórják le a beton vagy téglapadlót folyami kaviccsal vagy homokkal, ami tovább növeli a szigetelő hatást, azonkívül jól is mutat ebben a környezetben.  

A pincének olyan területen kell állnia, ahol nincs kitéve a vibrációnak. A magánúton épített borospince esetében arra kell ügyelni, hogy a terület ne álljon közel forgalmas vasúti útvonalhoz vagy olyan üzemhez, ahol nagy gépekkel folyamatosan dolgoznak. A talaj vibrációja idővel hasonló károkat okoz a borban, mint a fény vagy a levegő. 

A tökéletes szigetelés megvalósítása érdekében a profi pincészetek masszív, légmentes ajtókat építenek a bejárathoz. Ezek az acélajtók általában termikusak, amelyek speciális, mágneses tömítéssel rendelkeznek. Több helyütt használnak duplán edzett üvegajtót erre a célra. Persze a kisebb magánpincészeteknek nem kell ekkora beruházást eszközölniük, megteszi egy erős, mondjuk tölgyfából készült bejárati kapu is, amelyet parafa-agglomerátummal látnak el a jó szigetelés érdekében. 

A profi borospincékben nagyon komoly gépészet támogatja a tárolást. Beszerelnek hőmérsékletfigyelő klímaberendezéseket, valamint áramszünet ellen védő generátorokat is. 

Mi legyen a borospincében?       

A kérdésre gyorsan rávághatjuk, hogy bor. Persze, de a bornak is megvan a maga közege. Mivel a pincében nemcsak dolgozni, hanem kóstolni is fogunk, ki kell építeni egy vendégváró és borkóstoló részt. Ez rendszerint a borospince elülső részében szokott helyet foglalni, hiszen a többi helyet a hordók és borosüvegeket tároló állványok fogják elfoglalni. 

Azt talán mondani sem kell, hogy a bútornak tömörfából kell készülnie, mert ez illeszkedik a környezetbe. Elképzelhetetlen hangulatot teremteni modern műanyag bútorokkal. A borospince legkedveltebb bútoranyaga a tölgy, de kedvelik kőrist és az akácot is. Az akácot azért szokták választani, mert olcsó faanyag, ugyanakkor kiválóan tűri a nedvességet. A kóstoláshoz szükség lesz egy nagy asztalra és székekre, valamint egy ezt előkészítő pultra. A pult mögött egy vitrinnek kell állnia a poharak és tányérok számára. A borkóstolás elképzelhetetlen sajt és almaszeletek nélkül!    

Mivel a pincében minden a borról szól, számos párnafára ültetett hordóval fogunk találkozni. A legnemesebb borokat tölgyfahordóban érlelik. Palackozás után azonban faállványokra kerül a nedű, úgynevezett bölcsőbe, azaz elfektetik a palackokat és időnként meg is forgatják azokat. Fekvő állapotban a bor folyamatosan áztatja a dugót, amely így tökéletesen zárja a palackot. A hordók és állványok esetében is szívesen alkalmazzák a faragásos díszítéseket. Minden egyes állványnak megvan a maga története és látványa, mert ezeket rendszerint egyedi gyártásban készítik el.

A fentiekből látható, hogy nem kis fába vágja az a fejszéjét, aki egy tökéletes borospincét szeretne építeni magának, de tény, hogy annak elkészülte után az adott ingatlan értéke hatványozottan megnő. Arról nem is beszélve, hogy milyen szép napokat tölthetünk el a barátainkkal, szeretteinkkel a finom borokat kortyolgatva.