BíborHáz
Műanyag ablakok, ajtók
Beltéri ajtók
Bejárati ajtók
Redőnyök
06 (70) 426 3106
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)
A bútorok alapvető anyaga
Azt hiszem, nem okozok a kedves olvasóknak meglepetést azzal, ha kijelentem, hogy a bútorok legfontosabb alapanyaga a fa. Amióta bútorokat készítenek az emberek, mindig valamilyen fát munkáltak meg erre a célra, legyen az egy ruhát tároló láda vagy egy kényelmes fekhely. A fa természetes anyag, a legtöbb helyen viszonylag könnyen elérhető. A formázása sem jelent gondot, bár szakértelmet és megfelelő szerszámokat igényel, míg a holt fából végül bútor születik.
A fák fajtái mind, kivétel nélkül egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek. Van, amelyik nagyon puha, ezért könnyen és gyorsan lehet faragni, fűrészelni, más fajták sokkal keményebbek, nehezebben feldolgozhatók, cserébe viszont nagyon strapabíróak. És persze vannak olyan fák is, amelyekből nem lehet bútorokat gyártani. Nem mindegy tehát, hogy az adott bútor alapanyaga melyik fából készült, és milyen módon használható. Vizsgálódásunkat cikkünkben ennek a témának szenteljük, s elsősorban olyan fákat mutatok be, amelyek a hazai bútorpiacon is megjelenhetnek.
Kemény és puha
A különböző fajtájú fákat két nagy csoportra osztja a feldolgozóipar, kemény és puha fákra. A nevükben is benne van, hogy a kemények megmunkálása jelentősebb energiát vesz igénybe, mint a puhafáké. De mitől lesz egy fa kemény, és miért marad puha a másik?
A titok növekedésükben és szerkezetükben rejlik. A keményfák lassabban növekednek, s miközben elérik felnőtt magasságukat, szerkezetük tömörödik. Ezeknek a fáknak a startégiája a szívósságukban rejlik, s erre törekedve igyekeznek energiát gyűjteni. Az energiagyűjtés szakasza pedig az őszi lombhullással veszi kezdetét. A hazai keményfa fajták jól ismertek: ide tartozik a tölgy, a bükk, az akác, a gyertyán stb. A tűlevelűek, s általában az örökzöldek egész évben egyenletesen növekednek, s igyekeznek is minden pillanatot kihasználni a fényhez jutásban. A fenyőfélék, amelyekből bútort készítenek, mind a puhább, könnyebben megmunkálható fák kategóriájába tartoznak. Van azonban hazánkban is két, levélhullató fa, amelyik a hajlékonyságával emelkedik ki: a fűzfa és a nyírfa. Ezek olyan puha fák, amelyek a lombhullatók kivételét jelentik, ezzel is a szabályt erősítve.
A keményfák szívósak és ellenállnak a nagy terhelésnek, nehezen sérülnek. Nem véletlenül lett nálunk a tölgyfa alapvető építkezési faanyag. A várak, templomok, kastélyok nagykapui, a nagyobb épületek mester- és tetőgerendái minden esetben ebből a fából készültek. Ezek az értékek természetesen a fa árában is megmutatkoznak. A keményfák tömör formában és feldolgozva is drágábbak puha társaikhoz képest. A puhafák nagy előnye, hogy gyorsabban lehet kitermelni, mivel gyorsabban növekednek, remekül alakíthatóak, s faragásuk nem koptatja a szerszámokat úgy, mint a kemény típusok. Sokkal sérülékenyebb bútorok készülhetnek belőlük, viszont az áruk lényegesen olcsóbb.
Tömörfa bútorok
A tömörfából készült bútorok között lehetnek kemény- és puhafából készült darabok. A lényegük az, hogy ezek a bútorok egy vagy több fatípusból készülnek el. Csak az elemek összeszerelésénél használnak csavarokat, illetve ragasztót. A tömörfából készült bútorok a legdrágábbak, de még akkor is örök darabnak számítanak, ha puhafából készülnek el. Ez utóbbiakra azonban jobban kell vigyázni, mert könnyen sérülhetnek, karcolódhatnak. A súlyuk ezeknek a bútoroknak sokkal nagyobb, mint a bútorlapokból készülteké, ennek megfelelően nehezebben mozgathatók. A tömörfából készült bútorokat mindig nagy szakértelemmel készítik el, sokkal igényesebb a kidolgozásuk. Mindez együtt azzal jár, hogy a drága bútorok közé tartoznak. Sokkal inkább kézműves termékek, mint a sorozatgyártásból előkerült bútorok.
A tömörfa bútornak nagy előnye az egyedisége és tartóssága mellett az is, hogy a sérüléseket egy ügyes asztalossal remekül el lehet tüntetni. Nem árt tudni, hogy a tömörfa bútoroknak életciklusuk is van, így idővel egyre patinásabbak lesznek. Ez a patina színbeli változásban és kisebb rések, hajszálerek megjelenésében mutatkozik meg. Ezt azonban nem kell hibájaként felróni a bútornak.
Keményfák
A különböző bútorfákról köteteket lehetne írni, ezért most csak gyorsan fussuk át, hogy melyek a hazai és a hazai piacon kapható bútorok keményfái. Meglepő lehet, de az akác az egyik legkeményebb hazai fafajta. Sokan tűzifaként gondolnak rá, mivel tömörsége miatt lassan és energiatakarékosan ég, de kerti bútoroknak is kiváló alapanyaga lehet, mert nagyon jól bírja az időjárás viszontagságait.
Közepesen keménynek mondják a fa feldolgozásával foglalkozók a tölgyet és a bükköt. A tölgy emberemlékezet óta a legértékesebb és kedveltebb hazai fafajta. Asztalok, székek, ágyak, és ezek lábai készülnek belőle. Gyönyörű erezete és kellemes színvilága önmagában is értékessé teszi. Találhatunk a világosbarnától a rózsaszínes-vörösesig számos árnyalatút. A hosszú élet titka a gondos ápolás, és a rendszeres pácolást, olajozást a tölgy is igényli. A bükkfa remek alternatívája a tölgynek. Színárnyalata világosabb ugyan, de hasonlóan kedvezőek a tulajdonságai. Ugyanakkor könnyebben megmunkálható, annak ellenére, hogy nehezen karcolódik. Olcsóbb, mint a tölgyfa.
A hazai keményfák közé tartozik még a vajdiófa, a cseresznyefa, a somfa, a szilfa, a juharfa, a diófa, a hársfa és a kőris. A hazai piacon megtalálhatóak egzotikus fajták is, elsősorban a teakfa és a mahagóni, valamint a rendkívül kemény ébenfa. Ezekből a fajtákból – már csak az import miatt is – a legdrágább bútorok kerülnek. A mahagóni gazdag vöröses árnyalata miatt nagyon elegáns, pazar irodabútorok készülnek belőle. Kifejezetten a luxus jelképe annak ellenére, hogy például hangszereket is gyártanak belőle. A teakfa (ejtsd: tikfa) a kültéri használatban viszi a prímet, mivel a benne lévő olajok ellenállnak a víznek, a rovaroknak és a gombáknak. Rendkívül kemény és tartós fafajta, amely aranyszínű árnyalatával sokak szívét ejti rabul.
Puhafák
A skandináv országok lakói elsősorban puhafából készült bútorokkal veszik magukat körül, ami nem véletlen, hiszen erdőikben a fenyőfák uralkodnak. A skandináv stílus kedvelői természetesen fenyőbútorokat használnak. Az egyszerűség, a letisztultság szimbólumai ezek a fenyőbútorok, ugyanakkor illatukkal és tapintásukkal nagyon természetközeli hangulatot lehet az enteriőrbe csempészni.
Hazánkban elsősorban az erdei fenyő, a lucfenyő és a vörösfenyő jelenik meg a bútorok esetében. Az erdei fenyő talán a legelterjedtebb, mivel ebből hazánkban is találhatóak telepítések. Előnye a rugalmassága mellett, hogy csak kis mértékben zsugorodik, így alaktartónak mondható. Ablakok, ajtók és kapuk is készíthetőek belőle, azaz kültéren is felhasználható. A vörösfenyőből is találni hazánkban. Ez a fa a színével nyerheti el a tetszésünket, mivel palettája az élénkvörös és a vörösesbarna között mozog. Ahogy a fa öregszik, egyre sötétebbre vált a színe, szinte élő, eleven fának tűnik még bútor formájában is. Építőanyagként is széleskörű a felhasználása, de készítenek belőle boroshordókat, puttonyokat – úgyhogy a szőlősgazdák is kedvelik. A lucfenyőre elsőre karácsonyfaként gondolunk. De ezt a gyantában gazdag fát szinte mindenre használják. A bútorok mellett lépcsők, korlátok, padlók, erkélyajtók készülnek belőle, de épületszerkezetekben is megtalálható. Igazán univerzálisnak mondható.
Győz a természetesség
Visszatérve a kérdésre, és összefoglalva a fentieket, megállapítható, hogy legyen bár a bútorunk kemény- vagy puhafából, bármelyiket is válasszuk, az biztos, hogy élvezni fogjuk a természetesség varázsát, különösen akkor, ha értékeljük a drágább, de egyedi, és tartós tömör típusokat, s hajlandóak vagyunk az ápolásukra áldozni az időnkből. Ha rendszeresen és megfelelően tartjuk karban ezeket a bútorokat, legyenek azok puha- vagy keményfából, meg fogják hálálni a gondoskodást, és hosszú éveken át szolgálhatják a kényelmünket.
