BíborHáz
Műanyag ablakok, ajtók
Beltéri ajtók
Bejárati ajtók
Redőnyök
06 (70) 426 3106
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)
Valami új és izgalmas a minimalizmust követően
Az utóbbi évtizedek egyik lejobban kedvelt lakberendezési stílusa volt a minimalista, vagy az ahhoz közel álló skandináv, japandi enteriőrök. Ezeket a stílusokat a letisztultság, az egyszerűség, a szellős, áttekinthető terek jellemzik.
Ahogy a fénynek a sötét, az édesnek a keserű, a hidegnek a meleg a párja, úgy a minimalistának természetesen a maximalista. Csak idő kellett hozzá, hogy ez utóbbi megjelenjen és bizonyos körökben népszerűvé váljon. Azok, akik a minimalistát túl unalmasnak, letisztultnak gondolják, most végre valami izgalmasra találhatnak a színek és anyagok gazdag burjánzásában, amely a maximalista irányzatra oly jellemző.
Meghökkentő, színes, zsúfolt, de nem rendetlen
Amikor egy maximalista stílusú enteriőrre először vetjük pillantásunkat, valószínűleg meghökkenünk. Mintha egy különös mesevilágba utaznánk el, ahol az eklektika keveredik a Viktoriánus korral, miközben mégis számtalan modern formát és tárgyat találunk a térben.
A maximalizmus a színek, árnyalatok, minták és anyagok bőséges megjelenését jelenti a lakótérben, amelyben szinte minden négyzetméteren találunk valamilyen dekorációt vagy kiegészítőt. A zsúfoltságot azonban kordában tartja egyfajta rendező elv, amely nem teszi raktárszerűvé mégsem az enteriőrt. És éppen ez az oka annak, hogy a maximalista stílus kialakítása nagy odafigyelést, kimagaslóan magas ízlést követel meg, mert már egy csipetnyi aránytalanság is képes megtörni a harmóniát.
Talán az sem véletlen, hogy a maximalista stílus a Covid-járványt követően növekedett meg. Amikor az emberek élete a bezártság szürke hétköznapjainak keretében zajlik, akkor sokan vágynak ingergazdag környezetre, meleg, barátságos otthonra, és ezt nyújtja a maximalizmus, amennyiben ügyesen válogatjuk meg hozzá a kellékeket.
Kezdjük a nagy felületekkel
Annak, aki az interneten prezentált maximalista enteriőrökbe beleszeret, érdemes lépésről-lépésre kialakítania azt az otthonában. Mint minden beltér esetében, ilyenkor is a nagy felületekre kell először koncentrálni, azaz a falakra és a padlóra.
A maximalista lakásban érdemes előbb egy falfelületet kidolgozni. Ehhez mindenféleképpen használjunk színes festéket. Ebben a környezetben a semleges színeknek kevesebb szerep jut. Lehet ez a felület élénk és erőteljes mintázatú is, amelynek érdekében látványos tapétát használhatunk. A stílus kedveli a fekete vagy sötétkék alapot is, bármilyen hihetetlennek is tűnik első hallásra. Ezeket a sötét színeket persze majd élénk textíliákkal, izgalmas, színes kárpittal ellátott ülőgarnitúrával, díszes szőnyegekkel tehetjük mozgalmassá.
A szőnyegek kötelező darabok, amelyek szinte teljesen ellephetik a padlót, és juthat belőlük a falra is. Amikor a fő színek és árnyalatok a nagy felületekre kerültek, akkor négyzetméterről négyzetméterre haladva lehet az adott helyiséget berendezni. Itt minden saroknak, zugnak, polcnak és képnek jelentősége és jelentése van, mivel olyan egyedi és különleges enteriőr születik meg, amely tulajdonképpen a benne lakó önarcképe. Ezért van fontos szerepe a különböző, emlékek sokaságát hordozó tárgyaknak is.
Színek, minták mindenütt
A színes falak a maximalizmus jegyében nem maradhatnak csupaszon. Képek sorát lehet felrakni, ügyelve arra, hogy a képek megfelelő és arányos távolságra álljanak egymástól. A képeknek színeseknek és látványosaknak kell lenniük, és nem mindegy a keretük sem – illeszkedniük kell a látványhoz. A falakra kerülhet egy nagy, mintás vagy színes poszter is. A poszter alatt rendszerint egy kanapé helyezkedik el, s ezért nemcsak a fallal, hanem ezzel a bútordarabbal is harmóniában kell lennie. Ebből is látszik, hogy nem egyszerű feladat a stílus ízléses kialakítása.
A maximalista stílus az eklektika és a jól átgondolt arculat egyensúlyán nyugszik. Mivel a színeknek, a mintáknak és az anyagoknak a tobzódásán alapul, ezért szükséges valamilyen közös nevezőt választani, hogy ne torkolljon a kísérlet káoszba. Egy-egy szín hangsúlyosabb, több ponton is megtalálható használata például lehet egy ilyen rendezőelv. Aki példásul Kling munkásságát kedveli, az ő képeinek a felhasználásával alakíthat ki izgalmas környezetet, amelyben az arany és a fekete hangsúlyosan jelenik meg párnahuzatokon vagy a falra kiakasztott poszteren.
Nem egyszerű dolog a falak, a szőnyegek, a súlyos függönyöket, a színes bársonnyal kárpitozott bútorokat és a sok-sok kiegészítőt úgy összehangolni, hogy közben azoknak az emléktárgyaknak, szobroknak és egyéb dísztárgyaknak is megtálaljuk a helyét, amelyek utalnak a benne élő történetére és ízlésvilágára.
Szabadság és személyesség
A maximalizmus az anyagok kiválasztásában nem tüntet ki semmit sem. Ugyanúgy felhasználja a fát, a követ, az acélt, mint az üveget vagy éppen a műanyagot. A stílusok közül is bátran válogat. Az ilyen enteriőrben például új értelmezést kaphatnak a stíl- és klasszikus bútorok is. Azok lesznek igazán jók, amelyek mintában, színben gazdagok, és amelyek inkább hajlított vonalakkal rendelkeznek. Hogy rátegyünk még egy lapáttal, a klasszikus bútorok között meglapulhat egy vintage darab is. Keverhetjük a régit a modernnel, és csipegethetünk a stílusok közül. Az a lényeg, hogy színében, formájában vagy éppen anyagában valamiképpen összhangba kerüljön minden, ami az adott helyiségben megtalálható.
A maximalista stílus kedveli a gyűjtőszenvedélyt, amelyet ki is tesz a kirakatba. Jellemző, hogy nagy könyvespolcok húzódnak meg a falnál, vagy a sarokban, amelyek tele vannak olvasnivalóval. A könyvek akár még a dohányzóasztalon is állhatnak kis toronyban. A színes gerincek és a jól megválasztott borítók képesek sokat hozzátenni az enteriőrhöz. Amennyiben porcelánokat vagy szép üvegtárgyakat gyűjtünk, esetleg a különleges bögrék jelentik szenvedélyünk tárgyát, azokat is érdemes elhelyezni egy megvilágított vitrinben, a kiemelkedő darabokat pedig feltenni a kandalló párkányára. A maximalizmus egyik fő gondolata ugyanis az, hogy a kedvenc tárgyaink között érezzük magunkat igazán jól, miközben az enteriőr már első látásra üzen a látogatónak, hogy kik is vagyunk valójában.
Kinek ajánlható a maximalista stílus?
A maximalista stílus kialakítása nem egyszerű feladat. Még a legkipróbáltabbaknak is sok kísérletezgetésébe kerülhet, amíg minden megtalálja a megfelelő helyét. Ennek okán előfordulhat, hogy olyan tárgyak, bútorok, amelyek első látásra jónak tűntek, a térben valahogy mégis idegenül hatnak, nem azt adják vissza, amit beléjük láttunk.
Nehézséget okoz továbbá, hogy úgy terheljük meg a teret, hogy közben ne legyen kényelmetlen benne élni. A kis lakásokban ráadásul nem igazán használhatjuk a sötét alapszíneket sem, ha nem akarjuk optikailag összenyomni a teret. Mindezek mellett még ott van a lakás tisztántartásának nehézsége is, hiszen sokkal nehezebb lesz a sok holmi között takarítani. Fel kell készülnünk a gyakoribb takarításra, portörlésre, és a rendszeres rendrakásra is. Aki ezekkel nem szeret sokat foglalkozni, annak hiába tetszik ez a stílus, ajánlani nem merném. Azoknak viszont, akiket rabul ejt egy ilyen izgalmas enteriőr, bíznak az ízlésükben, van is rá megfelelő pénzük és türelmük, s nem félnek a házimunkától, azok bátran belevághatnak egy egészen különleges, egyedi, színes és mozgalmas, azaz maximalista enteriőr létrehozásába.
