Univerzális és évezredes építőanyag – a tégla

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

A természetből vett építőanyag

A tégla univerzális és évezredes építőanyag. Nem lehet csodálni, hogy azok a népek, amelyek közösségekbe tömörültek, azaz az első városalapítók erre az építőanyagra alapozták településeiket, hiszen nagyon egyszerű összetevőkből készül el. Gyakorlatilag három, a természetben található anyag keverékéről van szó. Ezek: az agyag, valamilyen tömörítő anyag (általában faforgács) és víz. Márpedig ezek az anyagok az ókori ember számára is rendelkezésre álltak, s csak idő kérdése volt, hogy mikor rakják ki száradni a napra az első mintadarabokat.

A régészeti kutatások legalább 10 ezer évre teszik a tégla használatát, de nem lenne meglepetés, ha még sokkal távolabbi múltba nyúlna vissza a története.   

Ókori téglaépítészet

A tégla olyan építőanyag, ami hosszú élettartamú, erős és magas falak emelhetők általa, jó a hő- és a hangszigetelése, remekül véd a tűz és a víz ellen. Már az ókori Mezopotámia városállamai is téglából épültek fel. Az ottani téglák tömörítő anyaga a szalma volt, hiszen az Eufrátesz és a Tigris folyó völgyében nem növekedtek nagy erdőségek. A régészek jelentős számban tártak fel ezekről a területekről téglákat, ami nemcsak a korukat, de a szívósságukat is bizonyítja.

A tégla gyártása nagyon egyszerű műveletek sora. Keresni kellett hozzá megfelelő agyagot, azt ki kellett bányászni. Az agyaghoz keverték a tömítőanyagot, majd meghatározott szeletekre vágták és kitették a napra száradni. Már ezzel az egyszerű technikával is képesek voltak városokat hízlalni, de amikor feltalálták a vetőkeretet, valamint az égetéses technológiát, a gyártás tömegessé válhatott. Ezek az újítások tették lehetővé a keményebb és rugalmasabb téglafajtákat, amelyek precíz illesztésre is alkalmasak voltak. 

Az új téglatípusokból épült fel Dareiosz híres szúzai palotája, emelkedett fel a babiloni Istar-kapu, és Róma sem lehetett volna az ókori világ központja a tégla nélkül. A vetőkeretben rengeteg téglát tudtak formálni, és a szabad ég alatt történő égetéssel is 5-10 ezer téglát tudtak egyszerre kiégetni. Ez már tömeggyártásnak mondható. Az ókori téglák mérete kulturánként változott, de nagyjából 25x12x6,5 centiméter volt az általános sztenderd. A rómaiak természetesen tovább korszerűsítették az ókori technikát feltalálva a vízben kötő habarcsot. Az új kötőanyag olyan szilárdságot eredményezett, hogy azzal már bátran építhették fel legendás vízvezetékrendszerüket és hidakat is verhettek belőle. Úgy tudjuk, hogy még hazánk területén is építettek egy hatalmas hidat, ami vélhetően téglából lehetett, de ebből csak nyomok maradtak fent. 

Téglagyártás a középkortól az ipari forradalomig

A Római birodalom bukása tulajdonképpen egy civilizációs összeomlás volt, ami maga alá temetett számos értéket. A téglaépítés ideje is leáldozott egy kis időre, mert az Európába benyomuló népek elsősorban fából, kőből és földből építkeztek. A technológia nem felejtődött el, csak perifériára szorult. A középkori városok megjelenésével együtt aztán újra megjelent a tégla. A kora középkorban a városlakókat nem annyira az ellenség, mint inkább a véletlen keletkezett tüzek veszélyeztették, mivel a faházak rendkívül gyúlékonyak voltak, míg a tégla nem. Ennek a felismerése hozta ismért divatba ezt az építőanyagot. A gazdagok már kő- és téglaházakat építettek maguknak, a városfalakat pedig a leggyorsabban téglával lehetett megépíteni. A 12. században már újra fellendült a téglagyártás, amelynek megszülettek a központjai Franciaországban, a német területeken és a gazdag Flandriában. Néhány évszázad alatt Európa egészén elterjedt a téglaépítkezés, és egyre többen engedhették meg maguknak a használatát, mivel gazdagodott a polgárság, míg a tégla ára – ha lassan is – egyre olcsóbb lett. Igazi középkori tömegcikké vált. 

Az ipari forradalom megszüntette a kézi gyártást. Valóságos gyárak épültek, amelyekben már hatalmas mennyiséget voltak képesek előállítani a gőzenergia felhasználásával. London a tégla nélkül nem is válhatott volna igazi világvárossá. A Viktória korabeli téglaházak ma is jellemzői az angol nagyvárosoknak. A téglából épült házak sorának egyhangúságát legfeljebb a tégla színárnyalata oldotta fel. A gyártás során ugyanis az agyag ásványianyag tartalma a tégla színét meghatározza. Amelyikben nagy volt a vastartalom, azok a téglák sötét vörös színűre égtek, míg a magas mésztartalom sárgásra színezte az építőanyagot. 

Modern korunk innovációi    

Az ipari forradalom hajnalán gyártott téglák kisméretű sztenderdet vittek: 6x12x24 centiméteres téglaidomok voltak. Ezek is megfeleltek a hagyományos 1:2:4 aránynak. Addig nem is kellett ettől az évezredeken át kipróbált arányoktól eltérni, amíg meg nem érkeztek a speciális változatok. 

Amikor megindult az úgynevezett kevés lyukú téglák gyártása, akkor kellet az arányokon és a méreten is változtatni. Az új típusok 12x12x24 centiméteresek voltak. Ezek a téglák a gyártás során hamarabb kiszáradtak, de sérülékenyebbek lettek volna, ha nem kapják meg a nagyobb méretüket. Előnyük ezzel szemben az volt, hogy fele annyi idő alatt lehetett egy falat felhúzni velük, mint hagyományos társaikkal. A következő lépést az innovációban a blokktégla jelentette, amelyet a hőszigetelést nem igénylő teherhordó szerkezetek megépítésére is fel lehetett használni. Ezeknek a tégláknak még robosztusabb lett a méretük: 24x24x30 centiméteresek. Az utóbbi méretből kapták a B-30-as elnevezést, de hívják falazóblokknak is, mivel egy melléképületet villámgyorsan meg lehet építeni általa. 

Modern korunk új téglái között találunk olyat, amelyet gyártáskor síkra csiszoltak, és ennek következtében nem kell a falazásnál habarcságyat kialakítani, ami megint csak meggyorsítja az építkezést. A manapság okos jelzővel ellátott téglák kiváló hőszigetelést biztosítanak. Kialakításuk üreges, amely már önmagában is szigetel, amit az üregben megszoruló levegő biztosít, ám ezeket az üregeket ki lehet tömni kőzetgyapottal, ami növeli a hő- és zajszigetelést. Az ilyen tömítéssel ellátott okos téglákból épült háznak már nincs szüksége plusz hőszigetelésre, mert ezt a tégla biztosítja. Elegendő a felhúzott falra vakolatot tenni, és máris használatba lehet venni az épületet. 

Híres téglaépületek egykor és napjainkban      

Az egyik leghíresebb ókori épület a Rómában található Colosseum, amit Vespasianus császár építtetett. Méretei egy jókora stadionéra emlékeztetnek, ami a város akkori népsűrűségét is jellemzi. A világ központja volt, ahol még vízi játékokat is rendeztek, mert a tégla elbírta azt az igénybevételt is. Amikor a romokra pillantunk, azt hihetnénk, hogy az évezredek időjárása pusztította le, pedig emberi kéz műve az is. Az egyház engedélyével a Colosseumból termelték ki a téglát a házak építéséhez, valamint Róma és a Vatikán védműveinek kialakításához. 

Manapság újra nagy divatja lett a téglaépítkezésnek, ami a klímaváltozás következménye. A vasbetonban lévő acélszerkezet ugyanis rengeteg fosszilis energiát kíván, míg a tégla égetéséhez szükséges kohókat elektromos energiával is működtethetik, s azok is lényegesen kisebb energiát követelnek. A katowicei Szilézia Egyetem, az indiai Maya Somaiya könyvtár, vagy a spanyol Palmán található Can Jaime in’ Isabelle modern korunk csodás építményei, amelyek mind a tégla dicsőségét hirdetik.  Egyre népszerűbb a kétévente Bécsben megrendezésre kerülő Brick Award, ahol a modern és innovatív téglaépítészet legkreatívabb példáit díjazzák a nemzetközi téglaépítészet független platformjaként. 

A tégla, mint hagyományos építési anyag hazánkban is nagy tiszteletnek örvend, hiszen a téglából épült házak négyzetméter ára még mindig a legmagasabb bármilyen más építőanyagból készült épületekkel szemben.  Tízezeréves múltját meghazudtolva évről évre képes a tégla megújulni az innovátorok által, s ez jó hír mindannyiunknak a klímaválság időszakában.