Olvasási idő: 5 percReading Time: 5 minutes

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

Még mindig divatosak a fonott bútorok.

Fenntartható és természetes

Nyáron sokkal többet vagyunk kint a természetben. A kertes házak lakói kitelepednek a kerítéssel elhatárolt szabad területükre vagy a teraszra, ahol szinte biztosan van egy-két könnyen mozdítható, időjárást tűrő fonott bútor is. Ugyan manapság a fonott bútorokat utánzó műanyagok közül is válogathat a vásárló, aki igazán környezetbarát bútorok között szeretne élni, az csakis a természetben előforduló anyagokból készültekre szavaz. 

A fonott bútoroknak most aztán igazi divatja van, hiszen elsőbbséget élvez a fenntartható, a természetből könnyen kitermelhető, a környezetét nem szennyező anyag, és a fonott bútorok anyaga ezeknek a szempontoknak tökéletesen megfelel.    

A fonott bútorok rövid története

Fonott bútorokat már az ókori Egyiptomban is használtak. Ezeknek a bútoroknak a zöme ugyan elpusztult, de a sírkamrák falán megmaradtak azok az ábrázolások, amelyek használatukat bizonyítják. Tutanhamon fáraó sírkamrájából elő is kerültek nádfonatos használati eszközök. Az egyiptomiak a Nílus mentén viruló nádat használták fel székek, fekvő kerevetek, ládák készítésére. 

A fonott bútorok népszerűsége Európában korszakonként változott, míg Ázsiában örök divatot jelentett, hiszen végtelen mennyiségben lehetett elérni a bambuszt és a rattant, amiből a bútorok készültek. A kontinensünkön a Viktória korabeli Anglia fedezte fel újra a fonott bútorokat nem utolsósorban a kertkultúra fejlődésének köszönhetően. A fonott bútorok ugyanis sokkal könnyebbek voltak, ezáltal a mozgatásuk sem jelentett nehézséget, így azokat bárhová el lehetett vinni kényelmesen egy nagyobb területen. Az angolok olyannyira megszerették ezeket a bútorokat, hogy előbb a teraszukon is használatba vették, majd beengedték a lakásba is. Akkora divatja lett, hogy a babakocsitól a bevásárlókosárig szinte bármit megfontak a nádból vagy a vesszőből. 

A fonott bútorok népszerűsége Európában korszakonként változott, míg Ázsiában örök divatot jelentett.

A fonott bútorok aztán további angol nyelvterületeken, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is elterjedtek, elsősorban a vidéki, kerttel rendelkező kúriákban. Ezek nélkül a bútorok nélkül sosem fejlődött volna ki az úgynevezett country stílus, ahol a verandán megbújó, fonott hintaszék vagy a süppedős, kerti karszék szinte kihagyhatatlan darab, csakúgy, mint a nádból font, kovácsoltvaspánttal zárható nagyméretű láda.

A fonott bútorok előnyei      

Napjaink lakberendezői újból felfedezték a fonott bútorokat, amelyek gazdag formavilággal rendelkeznek, magukon viselik a kézműves munka jegyeit. Nagyon sok stílus képes ezeket a bútorokat magába fogadni, mivel a természetes színvilág mellett gyakorlatilag bármilyen árnyalatra befesthetőek, mintázatukkal illeszthetőek az adott környezethez. 

Korunk fonott bútorai persze sokkal tartósabbak azoknál, amelyeket az ókori egyiptomiak használtak. A most készült bútorok felülete simább, gazdagabb formavilággal rendelkeznek. A beszerzésük lényegesen kisebb anyagi ráfordítást igényel a fabútorokhoz képest. Nagy előnyük, hogy a súlyuk a tömörfa bútoroknál kisebb, így a költöztetésük, áthelyezésük nem igényel jelentős energiát. 

A fonott bútorok természetes anyagokat használnak: rattant, bambuszt, nádat stb., ami nagy mennyiségben fordul elő a természetben. Ezek a növények gyorsan nőnek, gyorsan sarjadnak, ezért megújuló nyersanyagok. Feldolgozásuk, használatuk és szanálásuk környezetbarát. A tönkrement bútor anyaga természetes úton bomlik le. Ezeknek a bútoroknak a látványa, a térben való megjelenése légies, így különleges hangulatot kölcsönöznek az enteriőrnek. Használatuk nem okoz allergiás tüneteket, a tisztításuk rendkívül egyszerű. 

Használatuk nem okoz allergiás tüneteket, a tisztításuk rendkívül egyszerű. 

Felhasznált nyersanyagok     

A fonott bútorok készítéséhez a leggyakrabban a rattant használják. Ez a pálma növény Ázsiában őshonos, s valamikor az erdők közelében lakók dolgozták fel. Ma már hatalmas ültetvényeken termesztik társulásban más növényekkel. A rattan ugyanis olyan pálmafajta, ami más növényekre és fákra kúszik fel, csak így képes életben maradni. Ez az oka annak, hogy a rattan betakarítóknak kötelességük megvédeni azt a területet, esőerdőt, ahol ez a pálma nő. 

A rattan megfelelő időjárási környezetben hatalmas ütemben képes növekedni, naponta akár két centiméter. Elmondható, hogy szinte szemmel látható a fejlődése. Egy év alatt 6 méterre képes megnőni, s nagyjából két év alatt kitermelhetővé válik, ami minden keményfához képest lényegesen rövidebb időintervallum. Ahol nem ültetvényes módon foglalkoznak vele, ott akár 15 évet is várnak a learatásával, cserébe a növény liánjai már a 100 méteres hosszúságot is elérhetik. A hántolatlan rattan kifejezetten robosztusnak mondható, mivel a külső rétegében nagy az olajtartalom. 

A másik ázsiai növény, amelyet a bútorok mellett még padlóborításra is felhasználnak, a bambusz, ami ugyancsak gyorsan nő, szinte kiirthatatlan. Van olyan fajtája, ami egyetlen éjszaka alatt akár 1 métert is nő. A kifejlett üreges szárak ugyanolyan kemények, mint a fa, ezért nem véletlenül használják burkolóanyagként vagy kerítés készítésére. 

A másik ázsiai növény, amelyet a bútorok mellett még padlóborításra is felhasználnak, a bambusz.

Fonott bútort hazai alapanyagból is gyártanak. A fűzfa ágait már őseink is előszeretettel fonták. Rengeteg formájú és méretű kosarat, tárolót készítettek belőle. Elsősorban a kamrai ételek tárolására használták, kevésbé szánták bútorokhoz, mivel a fűzfahajtások hajlamosak a hasadásra, kényes velük bonyolultabb fonatokat kivitelezni. A másik hazai alapanyagot, a nádat már sokrétűen használták és használják napjainkban is. A nádat eleink alapvetően tetőfedésre használták, s az autentikus vízparti nyaralóknak manapság is nádból készítik el a tetejét. A náddal való munka alapfogásai innen eredeztethetőek, s ezek mentek át aztán a kaspók vagy a bútorok készítéséhez is. Nádból készülhetnek a finomabb, vékonyabban szőtt felületek, például a szék háta, egy szekrény ajtaja, vagy akár egy lámpabúra is. A nád tehát igazából kiegészítő anyag.  

Hogyan ápoljuk, tisztítsuk a fonott bútorokat?             

A fonott bútorok ápolása, tisztítása viszonylag egyszerű, de van néhány fontos szabály, amit célszerű betartani. Ezeknek a bútoroknak kellemetlen jellemzője, hogy a por a szálak között telepszik meg, és egy fehérre festett példányon eléggé láthatóvá válik. Emiatt gyakrabban kell takarítani. A száraz por eltávolításához elegendő egy porszívó is, amelyet kis kefefejjel használunk. A kertbe kihelyezett példányok esetében a por a hajnali harmattól rátapadhat a szálakra, és ekkor már nem lesz elég a porszívó. Az elkoszolódott felületet érdemes langyos, szappanos vízzel átmosni, majd egy puha törlőkendővel letörölni. Fontos, hogy ezután a bútort ne tegyük ki azonnal a napsugárzásnak, várjuk meg, amíg tökéletesen megszárad. Ezzel megóvjuk bútorunkat a gyors fakulástól.

A fonott bútorok rajongói azt is tudják, hogy tovább tartják a színüket, ha évente átdörgölik sós vízbe mártott kefével. Jó védőszer a világos citrom- vagy olívaolajos kenés. Ezt a műveletet elegendő évente egyszer elvégezni, különösen a fűzfából font darabok esetében.

A fonott bútorok tárolásánál érdemes tudni, hogy kedvelik a páradús levegőt, míg a száraz levegőben hajlamosak a repedésre, ezért soha ne helyezzük le hosszabb időre a működő fűtőtestek mellé. Ezeknek a bútoroknak egy 20-22 fokos fedett hely tökéletesen megfelelő tárolóhely lehet. 

A fonott bútorok ugyan sérülékenyebbek, mint a tömörfából készült társaik, cserébe olcsóságuk mellett eleganciájukat, légiességüket és egyediségüket nyújtják, nem véletlen, hogy évezredek óta használjuk őket, s szolgálnak a kényelmünkre.     

A fonott bútorok ugyan sérülékenyebbek, mint a tömörfából készült társaik, cserébe olcsóságuk mellett eleganciájukat, légiességüket és egyediségüket nyújtják.