Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)
Egy népszerű bútordarab
A franciaágynál nincs hívogatóbb bútordarab. A széles és kényelmes ágyban lehet igazán jót aludni, márpedig a jó alvás kulcsfontosságú dolog. A kutatások már régen bebizonyították, hogy a kialvatlanság hosszú távon nagyon súlyos betegségek okozója lehet, nem mindegy tehát, hogy hol és milyen ágyban hajtjuk álomra a fejünket.
A bútoroknak is van történelmük, és ezeken keresztül némi bepillantást nyerhetünk őseink életébe, miközben azt is megfigyelhetjük, hogy az adott bútortípus hogyan változott és fejlődött az idők során. A franciaágynak meglepően hosszú a múltja míg eljutott mai formájáig, miközben népszerűsége kiforrottságával egyre növekszik.
Történelmi korok
Némi engedékenységgel azt mondhatjuk, hogy a franciaágy múltját egészen az óbirodalmi Egyiptomig követhetjük vissza. Ekkor élt egy Hotepheresz nevű királynő, aki a fáraó koronáját is viselte. Sírkamráját 1925-ben találták meg a régészek. Hotepheresz Sznofru fáraó felesége volt, és amikor a férje meghalt, őt koronázták meg. A sírkamra szarkofágjában már nem találták meg a királynő múmiáját, ám rengeteg egyéb tárgyat, köztük bútorokat is felfedeztek a kutatók. Ebben a sírkamrában bukkantak rá egy díszes, magas lábakon álló, egyszemélyes, de viszonylag szélesebb ágyra, ami korának csúcsterméke lehetett. Felépítése némileg emlékeztet korunk szélesebb ágyaira.
Az ókori és a középkori átlagemberek persze nem ilyen alaposan kidolgozott ágyakban hajtották álomra a fejüket. Általában leterítettek egy szalmával tömött zsákot, esetleg némi állatbőrt, és azokon pihentek éjszaka. A középkori gazdagoknak valamivel több jutott, bár valószínűleg nem szívesen feküdnénk abba a ládaszerűségbe, amit kitömtek valamilyen puha anyaggal. A reneszánsz korszaka hozta a nagy változást, amikor a módosak baldachinos ágyban pihenhették ki magukat. A baldachinos ágyak magas lábakon álltak, oldalukat faborítással erősítették meg. Minél díszesebb volt a borítás, annál tehetősebb volt az, aki benne feküdt. Ennek az ágynak volt egy oszlopokon álló teteje, amelyre vásznat vagy valamilyen fátylat feszítettek ki. A robosztus bútordarabot nem véletlenül alkották meg a régi mesterek olyannak, amilyen. A magas lábak megakadályozták a rágcsálók bemászását a fekvőhelyre, az oldallapok a huzat ellen védtek, míg a lehajtható fátyol a repülő rovarok ellen óvta a nyugodt álmot. A baldachinos ágyat szélesebb méretben is elkészítették, hogy elférjenek rajta a házaspárok.
A francia kapcsolat
A francia királyok udvarában, a pompa és a fény palotájában természetesen a bútorokra is nagy figyelem jutott. Egyfajta bútorforradalom zajlott, amikor kipárnázták a székeket, megszélesítették az ágyakat. A széles és lapos ágyak az alvás mellett az uralkodói légyottokhoz is tökéletesek voltak. A matracot a lehető legpuhább anyagokkal, tollal, állati szőrrel és különböző tengeri füvekkel tömték ki.
A francia királyt igyekezett a polgárság utánozni, és a leggazdagabbak ugyancsak széles, nagy ágyakat készíttettek maguknak. A folyamat mindig lefelé folytatódik, így idővel a középpolgárság is megengedhette magának az egyszerűbb kivitelű, széles ágyat. Mivel ez a bútordarab Franciaországból hódította meg Európát, nem lehet csodálni, hogy nálunk a franciaágy nevet kapta. Az ipari forradalomig persze szélesebb tömegek még nem fekhettek ilyen ágyban, mivel azok minden elemét kézzel gyártották le, s emiatt meglehetősen borsos volt az áruk. Az ipari forradalommal érkező tömeggyártás és az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan egyre nagyobb lett az igény a franciaágyra.
A franciaágy paraméterei
A franciaágy nagyjából két vagy három alapegységből tevődik össze. Ami nem hagyható el, az a keret és a matrac. A harmadik elem lehet az ágyneműtartó, de ezt nem minden típushoz gyártják le.
A franciaágynak sztenderd méretei vannak. A hosszúsága rendszerint ugyanaz, 200 centiméter. Ez megfelel az átlagos méretű emberek számára, illetve a kissé magasaknak is. Akinek ilyen hosszúság mellet is lelóg a lába, annak bizony egyedi méretű fekhelyre lesz szüksége, a konfekció nem fogja kiszolgálni. Az ágy szélességét három alapméret határozza meg. Kis lakás vagy hálószoba esetén, esetleg egy személy részére kiválóan alkalmas lehet a 120 centiméternél nem szélesebb példány, de ez két ember számára nem kényelmes megoldás. A nagy átlagot a 160 centiméter széles típusok jelentik, amelyek egy házaspárnak minden szempontból alkalmasak. Található a nagy bútoráruházakban 180 centiméter széles változat, amely lehetőséget ad arra, hogy a papa és mama mellett-között szundikáljon a csemete is. Ezek fontos sztenderd méretek, mert ezekhez igazodnak a matracgyártók. Aki eltér a szabványtól, annak nem lesz könnyű beszerezni a hozzá passzoló matracot.
Franciaágy és matrac kapcsolata
Régen a franciaágyakat a matraccal együtt gyártották le, és általában beépített rugóval látták el. A rugós ágyak korszaka azonban régen lejárt, mert a rugók idővel elgyengültek, az ágy nyikorogni kezdett minden mozdulatra, s végül a rugók egyike-másika el is pattant, kiszakítva a kárpitot, amitől az egész ágy használhatatlanná vált.
Ma már a legtöbb franciaágy olyan önálló kerettel rendelkezik, amibe külön lehet elhelyezni a matracokat. Találkozhatunk olyan típussal, aminek egy kerete van, s egy nagy matracot lehet belehelyezni. A kétkeretes fajták előnye azonban vitathatatlan. Ezekbe keskenyebb, könnyebben szállítható és tisztítható matracokat lehet tenni, és a használói a saját kényelmüknek megfelelőt választhatják ki. Vannak, akik jobban szeretik a keményebb vánkost, míg mások a puhábbakra szavaznak. Ezt az egyediséget a kétkeretes franciaágy tudja nyújtani.
A matracoknak számtalan fajtájából válogathatunk, ami megér egy önálló blogot. Választhatunk különböző keménységűt, allergiamenteset, más-más tömőanyaggal ellátottat. Manapság a legnépszerűbbek az úgynevezett memóriamatracok, amik hőre lágyulva felveszik az emberi test formáját. Az első ilyen matracokat egyébként a NASA fejlesztette ki, és ahogy az már lenni szokott, eljutott a háztartásokhoz is, hiszen rendkívül kényelmesek és tartósak.
A kiválasztás néhány szempontjáról
A piacon annyiféle franciaágyat találhatunk, hogy valójában a bőség zavara nehezíti meg a dolgunkat. Az természetesnek mondható, hogy az enteriőr egy meghatározó darabja lesz már csak a mérete miatt is. Ügyelni kell rá, hogy a stílus azonos legyen nemcsak a hálószobában, de az egész lakásban is. Ennek megítélése nyilván egyéni ízlés kérdése. Van azonban néhány paraméter, amit objektíven felmérhetünk.
Az egyik ilyen paramétert már érintette is ez a cikk, mégpedig az ágyneműtartó kérdését. A franciaágy nagyméretű bútordarab, aminek – ha gyártottak hozzá – nagy ágyneműtartója van, s az rengeteg mindent képes elnyelni. Nem feltétlenül kell ágyneműt tartani benne, hanem tekinthetünk rá úgy is, mint egy horizontálisan elhelyezett gardróbra. Amennyiben a hálóban még egy komódunk is van, akkor a franciaágy ágyneműtartója tökéletes olyan holmik tárolására, amelyeket szezonálisan, vagy ritkán veszünk elő.
A franciaágyak egy másik fontos paramétere lehet azok magassága. Egyes típusokat viszonylag magas lábakkal tervezik meg. Ezeknek nagy előnye, hogy könnyű befeküdni és kiszállni belőlük. Idős vagy nehezen mozgó emberek számára kifejezetten előnyös választás lehet. Készítenek olyan példányokat, amiknek nincs, vagy csak nagyon alacsony a lábazatuk. Az ilyenekben is tökéletes lehet a pihenés, bár az biztosnak mondható, hogy ágyneműtartóval nem rendelkeznek. Igaz, olcsóbbak is, mint az összetettebb, magasabb típusok.
A franciaágyaknak és az általuk nyújtott kényelemnek egyre nagyobb szerepe lesz rohanó világunkban, amikor minden egyes pihenéssel töltött perc aranyat ér. Igyekezzünk a számunkra megfelelő darabot kiválasztani, hiszen évtizedekig segíthetik a regenerálódásunkat.