Magammal viszem a házam – a sátor

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

Ősemberek lakhelye

Az őskori ember bizonyított lakóhelye volt a barlang. Mivel vadászó, halászó népek éltek sokezer évvel ezelőtt, kellett lennie olyan valaminek is, amit magukkal tudtak vinni a hosszú portyák során, s amely megvédte őket az időjárás viszontagságai ellen. Valószínűleg ősrégi találmány lehet a sátor, amelynek legrégebbi nyomait a mai Moldovában találtak meg a régészek. Ezek a sátrak 40 ezer évvel ezelőtt álltak a pusztában, és olyan nagyok voltak, hogy a cölöpjeinek és a sátor kerek aljának a fagyott földben máig megörződtek a nyomai. Biztosra vehetjük, hogy a sátor, mint emberi alkotás, már sokkal korábban is használatban volt. Valószínűleg a neandervölgyiek is használták.  

A sátor fejlődése

Az ősi sátrak vázát gyakorta készítették mamut csontokból. Ezek a csontok szolgáltak támasztékul, az állati bőröket pedig takaróanyagként használták fel, amelyek kiválóan ellenálltak az esőnek és a szélnek. A mamutok csontjait még akkor is használták, amikor ezek az állatok már kihaltak, mert nagy tömegekben megtalálhatóak voltak a füves sztyeppén. 

A sátor fejlődése a vaskorban folytatódott és használata szinte minden civilizációban elterjedt. Ahol állattenyésztés folyt, ott biztosan használtak sátrakat. Ahol hadseregek meneteltek, ott is ezt a mobilis eszközt használták a táborveréskor szállás gyanánt. A római hadseregnek már speciális sátrai voltak a legénység és a tisztek számára, és külön egység hordta ennek málháját. A contubernium alapvető volt minden légiónál, amelyben 8 katona fért el. Magassága nem volt nagyobb másfél méternél, hiszen csak az alvás céljaira használták. 

A nomád népek nem is ismertek mást, kizárólag sátrakat, mivel az állatokkal együtt kellett legelőről legelőre vándorolniuk. A különböző nomád törzsek az éghajlathoz igazodva, a felhasználható anyagok függvényében más és más típusú sátrat fejlesztettek ki, és ezeknek az elnevezésük is különböző volt. Míg az észak-amerikai indiánok sátrai csúcsosak voltak, egy szűk füstnyílással a tetejükön, és bölénybőrt használtak borításként, addig a mongolok, vagy éppen a honfoglaló magyarok kerek jurtákat állítottak fel, a hideg ellen szőnyeggel védték a talpukat. Az állati bőrök pedig a haszonállatoktól, a marhától, birkától és a lótól származtak. A sztyeppei népek a jurtáikat vastag nemezzel borították be, amit birka gyapjából készítettek.   

Út a modern sátrak felé    

A sátrak egészen az ipari forradalomig a hagyományokat követték tájegység alapján, ám ekkor a modernizálódó tömeghadseregek számára speciális és nagy mennyiségű sátrakat kellett készíteni, hiszen a terepen még mindig ez volt, és bizonyos fokig még a mai napig is ez a legegyszerűbb és leggyorsabb módja a táborverésnek. A katonai sátrakat már vastag és impregnált vászonból készítették, és olyan nagyok voltak, hogy több tucat katona is elfért egyben. A sebesültek ellátását biztosító kórház is sátor volt, amelyben a sebészi műtéteket a harcmezőn is el lehetett végezni. 

A polgárosodó és vagyonosodó országokban azonban rohamosan teret hódított a testmozgás kultusza, a világjárás kultúrája. Ez pedig együtt járt a sátrak rohamos fejlődésével és specifikálódásával. A műanyagok megjelenésével teljesen megváltozott a sátor anyaga, ugyanakkor a hagyományos formákat a gyártók szinte kivétel nélkül átvették és ötvözték. Ahogy növekedett az igény a turizmus és a sporthegymászás iránt, úgy lett egyre fontosabb, hogy a sátor lehetőleg legyen minél könnyebb, ugyanakkor szívós és vízálló, képes legyen ellenállni a szélnek. A kempingezés divatjával pedig már az alapvető luxust is igényelték a vásárlók. Korunkban számos alakú, méretű, minőségű és speciális funkcióval bíró sátorból válogathatunk onnantól kezdve, hogy a csemeténk hancúrozzon benne a kertben egészen odáig, amit a hegymászók használnak a legkíméletlenebb körülmények között.

A sátorválasztás szempontjai

Egy nagy szabadidő- vagy sportáruházban számos sátor közül választhatunk, és alaposan át kell gondolni, hogy azt mire, milyen gyakran, hol és hány emberrel számolva fogjuk használni. Sokak számára az is nagyon fontos szempont, hogy a sátorverés ne legyen nagyon bonyolult és hosszan tartó folyamat. Jó, ha tudjuk ugyanis, hogy nem létezik olyan sátor, ami bárhol és bármilyen körülmények között tökéletesen használható. 

Mint mindig, most is a minőség mellett kardoskodom, akármilyen célra akarjuk is használni a sátrat. A nagyon olcsó típusok hamar tönkremennek, vagy már egy kisebb esőnél is képesek beázni. Ragaszkodjunk a bevett márkákhoz, mert hosszú távon ez lesz a jó befektetés. 

Azoknak, akik naponta verik le és szedik fel a sátrat, s azt a hátizsákjukban viszik egyik helyről a másikra, a legfőbb szempont a sátor súlya és könnyű felállítása lesz. Vásárláskor érdemes az egy főre eső súlyra is figyelni, mert ha ketten használnak egy sátrat, akkor ez az arány sem lesz mindegy. A méret esetében azt is figyelembe kell venni, hogy körülbelül 70 centiméter szélesség kell egy főnek, ahol kényelmesen elfér alvás közben. A sátor méretébe bele kell számítani a poggyászt és az egyéb holmikat – így például a kerékpárt, amennyiben azt is a sátor belsejében helyeznénk el. 

A sátor konstrukciója sem mindegy. A legegyszerűbb sátrak ugyan könnyen felállíthatóak, de viharnak és szélnek nem igazán tudnak ellenállni. A cövekekkel kipányvázható típusok megfelelő talajon, ahol a cövek valóban meg tud kapaszkodni, már komolyabb viharokat is kibírnak. Az egyrétegű sátrak valójában a standon, a nap ellen védenek, de komolyabb túrákhoz már erősen ajánlott a kétrétegű beszerzése, amelynek van egy belső hálófülkéje és egy külső eső elleni ponyvája.   

Formai szempontok is döntőek lehetnek, mert egyfelől a struktúrát, másfelől a kényelmet jellemzik. A kupola alakúak gyorsan felállíthatóak, de igazából csak gyalogtúrákhoz ajánlják a szakemberek. Az alagút formájú sátrakban a belső tér sokkal jobban kihasználható, emellett könnyű felállítani. Cövekeléssel lehet rögzíteni, és összetettebb struktúrákban is beszerezhető. A kombinált és kabin beosztású sátrak nagyobb társaságok, családok részére készülnek el, szállításuk gépkocsival kényelmes. Ezek már olyan összetett típusok, amelyhez előtér, esetleg kis esőfogó tetőpárkány, külön hálóhelyi kabinok és egy nagyobb közösségi tér is benne foglaltatik. Ezek magassága eléri vagy meg is haladhatja a 180 centimétert, így kényelmesen, állva is lehet közlekedni bennük. 

Amire még érdemes figyelni 

A sátraknak van egy érdekes mutatószámuk: a vízoszlop. Ez az adott termék vízállóságát mutatja, egészen pontosan az impregnálóval ellátott anyagét. A magasabb vízoszlop nagyobb védelmet jelent, amelyet a rétegek halmozásával lehet elérni az anyagon. A sátor védelmi rendszerét a megfelelő varrások biztosíthatják még. Idővel persze a használat és az UV hatására ezek az értékek is csökkenni fognak, ezért érdemes az igénybevételhez igazítva egy szinttel magasabb biztonsági fokozatú sátrat vásárolni. 

A sátor szellőzése is nagyon fontos, mert megakadályozza a páralecsapódást és befülledést. A szellőzőrendszerrel ellátott típusok közül érdemes kiválasztani a megfelelőt. Sátorozáshoz mindig vigyünk magunkkal javítókészletet, mert baleset esetén a kisebb szakadásokat korrigálni tudjuk. Elég, ha csak egy ponton bomlik meg az anyag, és elkerülhetetlen lesz a beázás vagy a csöpögés. Jó, ha ebben a készletben tartunk egy impregnáló sprayt vagy pasztát is.   

A sátorozás ősi emberi tevékenység, régóta kialakultak használatának szabályai és trükkjei, amelyeket a mai modern típusok esetében is jó észben tartani. Jó túrázást kívánok mindenkinek, a kerti sátorozáshoz pedig kellemes időt a gyerekeknek!