Délutáni teázás a természetben – angolkert

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

Romantikus hangulatban

Kerti stílusokat bemutató sorozatunkat messziről kezdtük, hiszen elutaztunk a Távol-Keletre, és sétát tettünk a japánkertben. Utunk következő állomása is szigetország lesz, az Európához tartozó Anglia. Az angolkertek nagyon népszerűek, mivel egy mesebeli tájra emlékeztetik a szemlélőt, ahol igazán jó elidőzni, és kipihenni a mindennapok fáradalmait. A romantikus brit filmekben gyakran felbukkannak helyszínként. Többek között ezért is kedveljük annyira, s egyáltalán nem tűnik idegennek. 

Talán néhányan azt gondolhatják, hogy ezeket a buja, virágoktól hemzsegő, festő ecsetjére kívánkozó kerteket nagyon nehéz kialakítani, de igazából némi tervezés, türelem, és a természet közreműködése elegendő lehet egy ilyen kert létrehozásához.  

Egy kis kerttörténelem

Az angolkertek szakértői úgy tartják, hogy a történet valamikor az időszámításunk szerinti első században kezdődött, amikor az ókori Róma uralta Britanniát. Az akkori kertek szimmetrikus kavicsösvényei között elsősorban konyhanövényeket termesztettek. Az ágyásokat alacsony sövényfalakkal határolták el. A fűszer- és haszonnövények burjánzása mellett sok helyütt kialakítottak egy tágasabb, füves, amolyan parkszerű területet is. Ezek a pázsitos helyek a középkorban a gazdagabb portáknál egyfajta szabadtéri játékszobákká váltak, amit ugyancsak sövénnyel határoltak el, s az odavezető utat egy lugason keresztül lehetett megtenni. 

Az előkelők kastélyainál megjelentek a kacskaringós ösvények, amelyek mellett megemelt virágágyásokat helyeztek el. Mivel Angliában zord az időjárás, ezért a kertben igyekeztek a lehető legszebb, pompásan viruló virágok közül válogatni. A tervszerűséget ugyanakkor igyekeztek elfedni azzal az egyszerű módszerrel, hogy nem küzdöttek a természet ellen. Amennyiben volt egy magas fa a telken, azt nem vágták ki, hanem köré szerveztek egy funkciót. A fa árnya enyhet adott nyáron, ezért oda helyeztek egy padot, és ugyanúgy viselkedtek a kertben eleve meglévő cserjékkel, bokrokkal is. Az angolok tehát nem vetették el a terület alapadottságait, hanem azt figyelembe véve alakítgatták tovább. Ennek az lett a következménye, hogy a XVIII. századra jelentős különbségek keletkeztek az angol és a francia módi között. Míg a franciák, elsősorban a királyi uralom hatására szabályos alakzatokat formáztak, addig az angolkertekben megjelent egyfajta játékosság, ahol egy-egy ösvény végén bármikor előbukkanhatott valami váratlan dolog. Egy kör alakú pázsit közepén akár egy szabálytalan obeliszket is emelhettek, míg egy másik úton madáretetőre bukkanhatott az ember, hogy aztán elkanyarodva egy csaknem elrejtett tavacskához érkezzen a látogató. Ez a játékosság teszi varázslatossá az angolkertek világát. 

Az angolkert jellemzői 

Tulajdonképpen már a fentiekben megrajzoltuk az angolkert legfőbb vonásait. Alapvonásai közé tartoznak a kavicsos ösvények, amelyeknek nem feltétlenül kell közvetlenül a házhoz vezetniük. A leggyakrabban használt ösvényeket vörös téglával szokták kirakni, de bármi is legyen a „járda” alapanyaga, nem szabad nyílegyenesnek lennie. A kertnek külön szektorai vannak, amelyeket szépen nyírt sövények választanak el, és különböző funkciókkal rendelkeznek. Egy viszonylag nagy telken feltétlenül találunk egy tágas, pázsitos területet, másutt egy kis tavacskát, és biztosak lehetünk benne, hogy rálelünk majd olyan padokra, ahol megpihenhetünk. A karfás székek, padok általában esőálló fából, elsősorban teak fából készülnek. Mivel ez a fa elég drága, nekünk nem kell feltétlenül ragaszkodnunk hozzá, az a lényeg, hogy a kerti szett beleilleszkedjen a környezetbe, és bírja az időjárás viszontagságait. 

A kertünk akkor lesz az igazi, ha kialakítunk benne különböző magasságokat. Ezt némi földmunkával elérhetjük, de úgy is megkomponálható a látvány, ha olyan növényeket ültetünk, amelyek nem takarják el egymást. Hátul lehet a legmagasabbra növő virág, majd előrébb egy szinttel alacsonyabb növény, és legelöl valami kisebb, nálunk is remekül megélő fajta, például a petúnia. Az is igazán jellemző, hogy a bokrok ráhajolnak az ösvényekre, a virágok elnyújtóznak a lábunk mellett, a magas fűfélék is hozzánk simulnak, amikor a lugas felé közeledünk. Az ösvényeknek így a kontúrja elmosódik, egybeolvad a természettel. 

Az angolkertek szeretik a napfényt, de kedvelik az árnyékot is. Ezeket a lugasok mellett a különféle kúszónövények biztosítják, amelyek felfutnak a tájban elhelyezett pergolára. A terepen élő fák lombjait sem szokták ritkítani, hiszen azok a maguk természetességükben szépek. Az angolkertet rendszerint karózott kerítés öleli át, amely nagyszerű hátteret jelent a fehér virágoknak. Az angolkert buja, de sohasem zsúfolt. Ügyelni kell az arányokra, ami talán a legnehezebb feladat a kerttervezésben. 

Az angolkert növényvilága     

Az angolkertben elsősorban évelő és egynyári virágokat találunk, amelyek színpompásak a nyári időszakban. Fontos szempont a kert alapvető tulajdonságainak a tiszteletben tartása. A napos területekre kerüljenek a fényt és meleget kedvelő növények, és az árnyékos helyre azok, amelyek kedvelik a félhomályt. Ne akarjunk erőszakot tenni abból a célból, hogy kedvelt virágunk borítson el mindent. 

A napot kedvelő fajták közül a profi kertészek jó szívvel ajánlják a levendulát, a nyári orgonát, a liliomot, az erős aromájú gyöngyvesszőt, a kerti mályvarózsát, de jó választás lehet a cickafark, a kúpvirág, és nem hiányozhat a díszfű sem, ami szinte kibéleli a virágágyásokat. Az árnyékosabb helyekre kerülhetnek a különféle kúszónövények. A loncfajták, az iszalagok mellett remekül érzi majd magát a tatárvirág, a körömvirág, a nefelejcs, a harangláb, a gyűszűvirág, az írisz, a puszpáng. 

Van azonban egy olyan virág, ami nem maradhat el, ez pedig a rózsa. Rózsa nélkül nem angolkert az angolkert. Ez a kötelező elem, de ezen belül szabadon válogathatunk a fajták közül, legyen az pünkösdi rózsa, bazsarózsa, vagy bármely más klasszikus változat.  Az angolkert másik alapvető eleme az élénkzöld és dús pázsit. Olyat, amilyenek az anyaországban vannak, valószínűleg nem tudunk kialakítani, hiszen más nálunk az időjárás, nincs annyi csapadék, mint Angliában, de egy kis odafigyeléssel ki tudunk alakítani egy szép, zöld gyepet. Érdekes eleme az angolkertnek a haszonnövények, elsősorban a fűszernövények jelenléte, amelyek egy-egy sövénnyel elhatárolt területen virítanak. Ilyesmire a franciakertben aligha bukkanhatnánk, de az angolkertben tovább él ez az ősi hagyomány, és remekül kiegészíti a teljes kompozíciót. 

Élet az angolkertben 

Az angolkertben gazdagon burjánzik az élet. Nemcsak virágok, fák, bokrok, cserjék és lugasok titokzatos világában járunk, de ezen a helyen nagyon gazdag élővilág alakul ki. A madáretetőkhöz hamar odaszoknak az énekesmadarak, de beköltöznek a rejtett zugokba, a fák odvaiba is, ahol fészeklakókká válnak. A pompás virágok valóságos méhlegelők, amelyet a beporzó rovarok előszeretettel látogatnak, s ha akarjuk, akkor a kis tavunkba is telepíthetünk halakat. A vizes területen hamarosan felharsannak a békák, és az éj leple alatt a kistestű emlősök is felbukkanhatnak. 

Az angolkert egy életteli, bájos, de egyben titokzatos vadonná válhat, ám a gazdának mindig van egy helye, ahol megpihenhet, és gyönyörködhet a természet szépségében.