Szimbólumok és harmónia vonzásában – a japánkert

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

A pillanat békéjének kertje

Az európai ember számára a távol-keleti kultúra talán legkedveltebb eleme a kertművészet. Tény, hogy a japánkertek mindenkit megérintenek különleges látványukkal, de legfőképpen a hangulatukkal. Ezek a kertek évezredes hagyományokon és tapasztalatokon alapulnak, amelyeknek a legfőbb célja a tökéletes nyugalom és béke megteremtése. 

A japánok ilyen irányú törekvései nem voltak véletlenek, mert a történelmük erőszakos és véres volt. A pillanat békéjét és harmóniáját éppen ezért értékelték nagyra, s ennek a törekvésnek az eredménye az ember által tervezett, de a természet minden aspektusát figyelembe vevő japánkert. Ahogy a japán kultúra kezdett ismertté válni, úgy vált népszerűvé a japánkert, aminek a megalkotása már nem lehetetlen hazánkban sem.    

Egy kis történelem 

Az ázsiai kertművészet évezredekre nyúlik vissza, s talán nem meglepő, hogy Kína az őshazája. Kína az első fejlett társadalmak közé tartozott, sok esetben megelőzött minden civilizációt. A kínai császárok gazdagságát nemcsak az épületeik, hanem a körülöttük lévő színpompás kertek voltak hivatva hirdetni. Az itt megszülető kertkultúra aztán kisugárzott arra a térségre, ahol a mai Thaiföld és Japán található. 

A három terület kertkultúrájának idővel saját jellegzetességei alakultak ki, de talán a japánoké lett a leginkább karakteres, amelyben nem a virágzó, hanem az örökzöld növények játszanak főszerepet. A japánkertet nem lehet egy kis tavacska, vagy patak nélkül megteremteni. Ennek a hagyománya az úgynevezett Asuka korszakban, valamikor i.sz. 500-600 táján kezdett kialakulni. A kínai feng shui hatása néhány évszázaddal később, a Nara korszakban gyűrűzött be, valamikor a nyolcadik században. Ekkor vált a kő kertalkotó elemmé. 

A nagyobb kertek a jin és jang filozófián alapultak, s nagyjából a hosszabb Heian korszakban épültek meg. Ez egy körülbelül 300 éves időszak volt a 8-12. század között, amikor megjelentek a tavat átszelő kis hidak, a virágkapuk, a fedett ösvények. A kerteket természeti formákról mintázták, és kicsiben létrehoztak egy erdőt, egy tópartot vagy akár egy egész partvonalat is. 

A japánkert alapvető vonásai  

A japánkertek a négy fő elemre épülnek, azaz a vízre, a tűzre, a földre és a levegőre. A vizet a japánkert elmaradhatatlan halastava vagy egy kertet átszelő, kacskaringós patak képezi le. A sziklakertek, a kavicsos-homokos területek a földet adják a kerthez. A lebegős díszfüvek, a szépen nyírt bokrok és cserjék között átfújó szellő a levegő eleme, míg a narancsvörös és vörös növények a tűz jelenlétével egészítik ki a kompozíciót. 

Azért kell a japánkertet kompozíciónak hívni, mert nagyon aprólékos tervezés és hosszú idő szükséges a végleges megteremtéséhez. A kertnek úgy kell hatnia, mintha azt a természet alkotta volna, holott minden eleme emberi tervezés eredménye. A japánkertek különböző szektorokra oszthatóak fel, ezért viszonylag nagy teret igényelnek. Ennek megfelelően csak ott lehet megvalósítani, ahol erre elég nagy tér áll a rendelkezésre. A kert szektorainak jól érzékelhetőknek kell lenniük, valamilyen tiszta határral azokat jelezni szükséges. Lehet ez egy sövény, egy bambusz kerítés, egy térdig érő kőfal. Az elhatárolás ugyanis nem jelenti azt, hogy ne lehessen belátni a kert egyes területeire. 

Víz és ahhoz kapcsolódó elemek      

A japánkertek alapeleme a víz. Annak csobogó hangjainál lehet a leginkább relaxálni. A halastó a japánkert központi eleme, amelyet egy, azt átszelő kis patak táplálhat. Ezt a vízivilágot mindig a kert legmélyebb pontján alakítják ki, hogy a víz útja szabályozható legyen. A kis tavak felett rendszerint egy fából épült hídon lehet megállni. A tó és a híd romantikája nagyon jelentős hatással van a kertre. Az igazi japánkert tavában színpompás koi pontyok úszkálnak. 

A pataknak kanyargónak kell lennie. Elég, ha csak egy kis, fél lábfejnyi medre van, hiszen így is határokat tud kijelölni, partja mentén a különböző sások, díszfüvek virulhatnak. A szükséges átkelőket azonos méretű, alakú és textúrájú kövekből rakják ki. Ezekre lépve lehet a patakon áthaladni. Aki igazán autentikus japán vízi világot szeretne teremteni, annak feltétlenül be kell szereznie egy shishi odoshi nevű, bambuszból készült vízcsurgató masinát is, amely a csurgatott vizet a magasból önti a patak medrébe. Ez egyfajta vízemelő szerkezet, amelynek a kattogó hangja nagyon egyedivé teheti a környezetet. 

Meghatározó növények    

A japánkertekben kevés virágzó évelő növényt találunk. Ha mindenképpen szeretnénk ilyen fajtákat a kertben, akkor a már említett tavirózsa mellett az árnyékliliom és a kerti sárkányfű javasolható. Annál nagyobb szerepe van a bambusznak és a japán juharnak. Ennek a két növénynek számos fajtája felbukkanhat a japánkertekben. 

A bambuszok között is található olyan, amelyiknek pl. fekete a törzse, tarka levele van, de akad, amelyik magasra nő, míg más fajták törpék maradnak. A magyar kertekbe elsősorban a télálló fajták közül kell választani. Megjegyzendő, hogy a bambusz nagyon kíméletlen növény, szinte kiirthatatlan, ezért óvatosan kell bánni a telepítésével, célszerű gyökérfogó keretek közé zárni. 

A japán juharnak is számtalan variációja van, de a leginkább ismerősek azok, amiknek piros vagy bordó a lombozatuk. Akadnak olyan fajták is, amelyeknek krémsárga, narancssárga vagy zöld a levele. A megfelelő színválasztással nagyon izgalmas területeket alakíthatunk ki. A világosabb lombú növényekkel egy árnyas helyet is világosabbá lehet varázsolni. A növények tervezésénél a térszerkezet is számít. A fák kerülnek hátulra, s ahogy haladunk az ösvény felé, úgy csökken a növények magassága. A legmagasabb fa sem emelkedik 3-4 méter fölé, s ezt a juhar tökéletesen megvalósítja. 

A színes virágokat a japánkertekben a díszfüvek helyettesítik. Ezek nagy csoportokban tenyészhetnek és különböző színben pompázhatnak a méregzöldtől a halvány rózsaszín barkájúig. A díszfüvek önálló kompozíciókba szervezhetőek, de lehetnek a kanyargós ösvények és a halastó szegélynövényei is. Célszerű a japánkertet magyar viszonyokhoz alakítani, és vannak olyan virágok, amelyek adaptálhatók. Ilyenek lehetnek a hortenzia fajok, a lila akác, a puszpáng vagy a kistermetű hamisciprusok. Érdemes tanulmányozni az ezzel kapcsolatos szakirodalmat.    

Műtárgyak a japánkertben      

A japánkertek egyik típusa az úgynevezett teakert. Az ilyen kertek fókuszában egy fából készült pavilon található, amelyet vadul burjánzó növények vesznek körül. A pavilonban fából készült padokon lehet elfogyasztani a teát, ami a japánoknál egy szertartásos dolog. Ez a pavilon persze lehet egy olyan közösségi tér is, ahol nem az elvonulás és a meditáció a fontos, hanem a jó társaság. Ez már egy magyar sajátosságként kaphat funkciót. 

A meditációnak külön szabhatunk helyeket. Olyan lugasokat vagy növényekkel körülvett magaslati pontokat, ahol egy fapad rejtőzik. Ilyen padot lehet a tó mellet is elhelyezni. A cél a béke és a harmónia elérése egy nyugodt, kellemes környezetben ülve. A különböző szobrokkal érdemes óvatosan eljárni. A japánkertben e tekintetben a kevesebb több elve érvényesül, azaz csak 1-2 nagyobb autentikus szobornak célszerű helyet szorítani egy olyan területen, ahol annak üzenet jellege van, azaz a hatása erősen érvényesül. 

Ejtsünk szót még az ösvényekről. Fontos, hogy az ösvények nem díszítőelemek, még akkor sem, ha finom díszkavicsokkal szórták fel azt. A lényeg, hogy az ösvénynek mindig legyen célja, ne vezessen a semmibe. A másik fontos tényező a japánok hitvilágában gyökerezik. A gonosz szellemek ugyanis az értelmezésük szerint csak egyenesen képesek haladni, ezért olyan kanyargósak kertjeik ösvényei. A girbegurba ösvények egyébként mesebeli tájjá képesek változtatni az amúgy is káprázatos és egzotikus kertet. Kellemes és emlékezetes pillanatokat kívánok a japánkertben!