Együttműködve a természettel – erdőkert

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

Megkerülhetetlen természeti törvények

Gőzerővel zajlik korunkban a hatodik tömeges fajkihalási hullám, amely jelenségért egyetlen fajt terhel felelősség, az embert. A tudomány bebizonyította, hogy a fajok kihalási rátája az ezerszerese a normálisnak, amely az ipari forradalom óta ütemesen növekszik. Bolygónk csak akkor maradhat élhető, ha képesek vagyunk vigyázni a biodiverzitásra, amely megőrzi a Földön az életet. 

A nagyüzemi mezőgazdasági termelés, a haszonnövények nagyarányú termesztése ugyan még ellátja élelemmel az éhező világot, de láthatóan kimerülőben vannak a forrásai a monokultúrális gazdálkodásnak. Nem lehet büntetlenül szembeszállni a természet törvényeivel. A felelősen gondolkodó tudósok már évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy tevékenységünk valójában önpusztító, és kutatások indultak annak érdekében, hogy a természet egyensúlyát vissza lehessen állítani úgy, hogy közben károk nélkül kiaknázhassuk annak áldásait. A jövő a természeti törvények alapján működő, gazdagon termő és buja növénytársulások felé mutat, amelyeknek egyik formáját jelentik az erdőkertek.   

Az erdőkert-koncepció

Az erdőkert koncepcióját 1970-ben dolgozta ki Nagy-Britanniában Robert Hart, aki a növények közötti kölcsönhatásokat és kapcsolatokat kutatta a természetes rendszerekben. Ennek a kutatásnak a nyomán dolgozta ki egy olyan kert tervét, amely – amellett, hogy a gazdáját busásan ellátja különböző vitaminforrásokkal – alapvetően a növényi társulásokra támaszkodik. 

Az ilyen megkomponált rendszerben a magasra növő fáktól a talajszinten növekedő növényekig minden kínál valami értékeset a tulajdonosának, miközben ahelyett, hogy megbolygatná a természetet, jelenlétével számos faj számára ad életteret. Hart alapelvei alapján akár már egy húsz négyzetméteres hobbikertet is átalakíthatunk egy mikro erdőkertté. 

Az erdőkert tehát egy olyan emberi alkotás, amely által élelmiszertermelő ökoszisztémát hozunk létre. Ennek alapját a növényi társulások adják, amelyek egymást támogatják, ugyanakkor teret adnak különböző állatfajok természetes élőhelyének is, sőt, bizonyos fajok, így például a méhpopulációk regenerálódáshoz is hozzájárulnak. 

Mi az a tervezett szukcesszió?

Az erdőkerteket tudományos alapokon keresztül tervezik meg, elkerülve, egész pontosan irányítva az úgynevezett szukcesszió folyamatát. A szukcesszió nem más, mint egy érett erdő kifejlődésének hosszú évtizedekig tartó folyamata. A folyamat a termőföld kialakulásával indul, amelyben először az egynyári és évelő gyomok fejlődnek ki. Ezeket a gyomokat hamarosan túlnövik az árnyékot adó bokrok, cserjék. A következő lépésben megjelennek az első, napkedvelő fák, s a folyamat végén ezeket is túlnövik a hosszabb életű és árnyékot kedvelő fajok. Így alakul ki a vadonerdő. 

Ezt a folyamatot azonban az erőkertek tervezésével tudjuk irányítani. Az erdőkertnek hét szintje van. A rétegeket figyelembe véve haladhatunk fentről lefelé. Az első szint a lombkoronaszint, amelyet az alacsonyabb fák, elsősorban gyümölcsfák követnek. A cserjeszint a harmadik réteg, míg az évelő zöldségek és gyógynövények jelentik a negyedik szintet. A talajtakaró az ötödik réteg, a gyökérzöldségek és gombák szintje a hatodik. A kúszónövények a hetedik szintje az erdőkerteknek. 

Melyek a tervezés lépései és szintjei?

A tervezés első lépése a helyszín meghatározása, annak az optimális helynek a kitűzése, ahol a projekt megvalósulhat. Ehhez tartozik – sokan a második lépésnek számolják – a szükséges infrastruktúra, elsődlegesen a locsolás megtervezése. A harmadik lépéshez már alaposan el kell merülni a szakkönyvekben, hiszen ezek alapján állíthatjuk össze az ültetendő növények listáját. Ezzel összefüggésben – negyedik lépésében – ekkor határozzuk meg azokat a növénytársulásokat, amelyek az erdőkert egyes szektorában ültetésre kerülnek. Az ötödik lépésben kialakítjuk a kert teljes szerkezetét, ügyelve arra is, hogy kényelmesen be tudjuk majd járni azt, hogy tevékenykedni tudjunk benne. Amennyiben élővé válik az erdőkert, abban egyfajta tervezett káosz fog uralkodni a maga bujaságával, ezért szükségesek a bejárható ösvények.

Az erdőkert gerincét majd azok a magas lombkoronák alkotják, amelyek termést adnak. Ilyen lehet a dió, a szelídgesztenye és a cseresznyefa. Helyük meghatározása jelenti majd az alapjait a kertünknek. Az északi oldalon helyezkedjenek el a magasabb fák, míg a déli részen a kisebb gyümölcsfák (barack, naspolya, szilva stb.) A cserjeszinten tökéletes választás lehet a som, a bodza, a kökény, a szeder, de a ribizli is ide sorolható.  A talajtakaró fölött az évelő- és fűszernövények kaphatnak helyet. Az évelő növények közül jó választás lehet a spárga, a rebarbara, zöldségfélék, míg a fűszernövények (pl. citromfű, mentafélék) mellett a gyógynövények is termeszthetőek (pl. zsálya, fekete nadálytő, macskagyökér stb.). 

A talajtakaró szinten a vízszintesen terjedő növények kaphatnak helyet. Ilyen például a spenót és a sóska. A földben termőek közül a gyökérzöldségek és a gombák helyezkednek el. Ezen a szinten ültethetők egynyári növények is, amennyiben elegendő fényhez tudnak jutni. A gombák hihetetlenül fontos szerepet töltenek be nemcsak a táplálékláncban, illetve a lebontásban, hanem abban is, hogy mikorrhiza-társulásokon keresztül tápanyagokat szállítanak a növények között. A kúszónövények egy különálló szintet alkotnak, hiszen függőlegesen terjeszkednek. Ilyen a szőlő, a futóbab, de olyan növények is, amelyek fonatok előállításához tökéletesek. 

Az ökoszisztéma kiépítése 

Mint láthatjuk, az erdőkertek az erdei ökoszisztémán alapuló agrárrendszerhez tartoznak, amelyek gyümölcsöket, zöldségeket, fűszernövényeket, csonthéjasokat, gyógynövényeket biztosítanak. Az ehető, vagy ehető termésű növények mellett az erdőkertek számos hasznos növényt rejtenek magukban. Az illatos növények, hagymás virágok mellett találkozhatunk rostos növényekkel, festéknövényekkel, kosárfonásra jó fajtákkal és szappannövényekkel is. A benne élő fáknak köszönhetően gyűjthetünk tűzifát, építési fát és különböző nádakat, botokat, amelyeket számtalan célra felhasználhatunk. 

Az érett erdőkertekben számtalan élőlény megtalálja a maga helyét, elsősorban hasznos énekesmadarak és virágokat porzó rovarok. Az erdőkert egyben remek méhlegelő is, ahol nem használunk vegyszeres kezelést. A hagyományos kertnél sokkal több szén-dioxidot képesek ezek a buja növénytársulások lekötni, tisztítják a levegőt. Előnyként szokták megfogalmazni, hogy lényegesen kevesebb kerti munkára van szükség, de ez nem teljesen fedi a valót. Az éppen kialakuló félben lévő kertet nagyon alaposan kell gondozni és megfigyelni, mert előfordulhat, hogy a tankönyvi eljárás ellenére nehezen, vagy csak féloldalasan alakul ki a kert. A későbbiekben persze már saját magát alakítja a természet, de terelgetni kell a fejlődés útját ritkítással, metszéssel, öntözéssel, eseti trágyázással, bizonyos fajok esetében fagyvédelemmel is. Emiatt szükséges a szervizutak rendszere, amelyet már a tervezéskor ki kell alakítani. 

Az erdőkert előnyei           

Végezetül érdemes összefoglalni az erdőkert előnyeit azok számára, akik gondolnak a kialakításán. Alapvető előnyük a lehető legjobb összefonódásuk a természettel, ami által egy fenntartható rendszer jön létre, teljesen mellőzve a különböző kémiai anyagok használatát. Ezek a biológiailag fenntartható rendszerek kisebb erőforrásokat igényelnek, miközben szinte egész évben változatos terméshozammal hálálják meg a gondoskodást. Az érett és megfelelő méretű erdőkertek kereskedelmi potenciállal bírnak, ráadásul termésük a bio besorolás alá tartozik. Ezek a kertek termékenység terén egyáltalán nem támaszkodnak a műtrágyákra, mert a tápanyagot a benne élő élőlények biztosítják, ugyanúgy, mint egy vadon erdő esetében. 

A jövő egyértelműen a hatékony, fenntartható biogazdálkodás irányába mutat, hiszen csak így garantálható az emberiség egészséges fennmaradása.