Otthonunk és vagyonunk őrzője: a zár

Olvasási idő: 5 percReading Time: 5 minutes

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

 

Zárak az ókortól napjainkig

Ha meg akarunk őrizni valamit, azt rendszerint bezárjuk. A titkunkat a szívünkbe zárjuk, kincseinket egy erős ládába. A zár lehet a védelem eszköze, másoknak pedig leküzdendő akadály. Zárakat azóta készít az ember, amióta háza és vagyona van, hiszen senki sem szereti a nem várt látogatókat. 

Az első nagy közösségek polgárai kezdték használni a zárakat. Tudunk róla, hogy a Közel-Kelet városállamai, vagy az ókori Egyiptom lakói már használták ezt a védelmi rendszert. A rekeszes zárakat a Nílus menti birodalom fedezte fel és alkalmazta. Ezek a zárak jellemzően még fából készültek, csak az előkelők engedhették meg maguknak a bronzból készülteket. Mai szemmel nézve még ez utóbbiak is nagyon egyszerű szerkezeteknek tűnnek, de valamicske védelmet mégis jelentettek a gazdájuknak.

Az ókori Rómában már nemcsak vasból vagy acélból készítettek zárakat, de arra is ügyeltek, hogy azok egyediek legyenek. A mesteremberek rajta hagyták a kézjegyüket minden darabon, és a gazdagoknak szinte ékszer minőségű darabokat készítettek. Ezek a zárak már nemzedékek sorát szolgálhatták ki. A hozzájuk tartozó kulcsokat sokszor a nyakában hordta a tulajdonosa, főként, ha olyan ládikát nyitott, amiben komoly értékeket helyezett el. 

A középkorban a zárak mellett megjelentek a vaskos láncok és a lakatok, mint valami másodlagos biztonsági eszközök. A kincsesládáknak erős vasalatuk volt. Az ajtókat azonban még mindig nagyon egyszerű zárak védték. Nem véletlen, hogy a váraknak és kastélyoknak a kapuját inkább hatalmas és szívós gerendákkal reteszelték el. 

Az 1700-as évek végén, amikor a polgárság száma és vagyona rohamosan fejlődött, indult meg a zárak gyors fejlődése, aminek központja természetesen Anglia volt. A legfontosabb innovátoroknak még a nevét is megőrizte az ipartörténet: Robert Barron, Joseph Bramah, Jeremiah Chubb, James Sargent fontos lépéseket tettek a zárak fejlesztésében. Sargent arról ismert, hogy ő fejlesztette ki 1873-ban azt a zárat, aminek időzárási mechanizmusa volt. 

A múlt században aztán felgyorsult a zárak fejlesztése az elektronika felhasználásával, hogy aztán az ezredfordulón már az informatika játsszon egyre fontosabb szerepet.      

A zár felépítése 

A záraknak nagyon sok típusával találkozhatunk kezdve egy egyszerű retesztől, amivel a tyúkketrecet zárjuk be, egészen a bonyolult biztonsági rendszerekig. Még a bejárati ajtóknak is számtalan mechanikájú zárszerkezete lehet, de alapvetően négy elemből állnak szerves egésszé. Ugyan a zárat összefoglaló néven emlegetjük, de a zár az az egység, amivel kinyitjuk az ajtót akkor, amikor a kilincset lenyomjuk.

A kulcsot a zárbetétbe helyezzük bele, ami tulajdonképpen a zár lelke. A kulcsot csak akkor tudjuk elfordítani, ha a fogai tökéletesen illeszkednek a betéthez. Amikor ez a művelet sikeresen befejeződik, akkor tudjuk a kilincs lenyomásával kinyitni az ajtót. A felépítés tehát zárszerkezet, betét, kulcs és kilincs. A zárat a kilinccsel egy nyelv köti össze. Amikor a kilincset lenyomjuk, a nyelv reteszként becsúszik egy foglalati nyílásba. Ezzel a művelettel persze nem zárjuk be az ajtót, hanem csak becsukjuk azt. 

A zárak alapvető típusai  

A záraknak számtalan típusával találkozhatunk még akkor is, ha csak a bejárati ajtóra akarunk felszerelni egyet. Az alaptípust azok a bevésőzárak jelentik, amelyek a kulcs elfordításával az ajtófélfába vésett nútba futnak bele. A zárakkal foglalkozó szakboltokban kaphatunk többpontosat, heveder rendszerűt, tolózárat és úgynevezett másodzárat is. A bejárati ajtóknál a biztonsági zárak játsszák a főszerepet, de számos rendszerben készülhetnek ezek el.

A biztonsági zárak lényege, hogy több ponton fejtenek ki védelmet, ezzel is megnehezítve a betörők dolgát. A biztonsági zárakat felszerelhetjük fa és műanyag bejárati ajtókra is. A több ponton védő biztonsági zárak esetében a kilincset előbb fel kell nyomni, és csak azután lehet azt a hozzá való kulccsal kinyitni vagy bezárni. 

Mitől biztonsági egy zár?   

A biztonsági zárak több ponton védenek, de csak akkor fejtik ki igazán a hatásukat, ha a zárszerkezet mellett az ajtó minősége is megfelelő. A tökéletes védelmet csak akkor élvezhetjük, ha a bejárati ajtó és a rá felszerelt zár is magas minőségű. Igaz ugyan, hogy a minőségnek megvan a maga ára, de ezen aztán tényleg nem érdemes spórolni, hiszen otthonunk biztonságának az alapköveit rakjuk le általuk.

Fontos tudni, hogy a két elem egyikének, azaz az ajtónak vagy a zárnak gyengesége megtöri a biztonságot. Hiába vásárolunk egy szuper zárat, ha az ajtónkat könnyű betörni, és ugyanez a helyzet ennek fordítottjával. A gyenge elem fogja meghatározni a védelem erejét. 

Mit tudnak a másodzárak?    

A bejárati ajtók védelmi erejét tovább növelhetjük másodzárak beszerelésével. A másodzárak néha még nagyobb védelmet is nyújtanak, mint a bejárati elsődleges biztonsági zárja. Az egyik ilyen nagyon masszív másodzárcsalád tulajdonképpen a középkori várvédelemből veszi az ötletet. A hevederzárak acélból készült tolórúdjai a falban kialakított vájatokba illeszkednek az ajtó mindkét oldalán. Ennél a zártípusnál sem érdemes lejjebb adni a minőségből, mert kaphatóak viszonylag olcsóbb darabok, csakhogy ezeknek a tolórúdjai nem masszívak, belül üregesek, és emiatt könnyű elhajlítani a rudakat. A tömör acélból készült rudak esetében a behatolónak gyakorlatilag falat kellene bontania. 

A másodzárak új generációjának mondhatjuk a rászegző zárakat. Ezek nem igényelnek akkora helyet, mint a hevederzárak, de több ponton is rögzítenek, ezzel védve a befeszítés ellen. Akad olyan másodzárnak mondott típus, ami valójában csak pszichés védelmet ad. Ilyenek az ajtóláncok, amiket egy erős rántással ki lehet tépni az ajtóból. Hasonló a helyzet a gombos felsőzárakkal kapcsolatban is. Amennyiben igazi védelemre vágyunk, felejtsük el ezeket, nem érdemes kidobni rájuk a pénzt. Használjuk az igazán hatékony megoldásokat.

A másodzárak egyik nagy előnye, hogy dupla, olykor még annál is nagyobb védelmet biztosítanak, s nagyon megnehezítik a betörők dolgát, hiszen sokkal több időt kell eltölteniük a zárak feltörésével, és a hevederzárak esetében ez még jelentős zajjal is párosul. Ezek együttese viszont megnöveli a lebukás veszélyét. A bűnözők a kockázatot és a nagy fizikai munkát sem kedvelik, s inkább keresnek egy gyengébben védett ingatlant „áldásos tevékenyégük” célpontjaként. A másodzárak előnye akkor is megmutatkozik, ha az elsődleges zár kulcsát elvesztettük, hiszen átmenetileg a másodzárral is megvédhető a lakásunk és a vagyonunk.    

Kulcs és zár viszonya modern korunkban 

Ma már a zárak és a kulcs tulajdonképpen egy komplex rendszert képeznek. A zárakat kóddal látják el, amihez szorosan kapcsolódik a kulcsa. Kizárólag a kód alapján lehet a kulcsot másolni, így annak minden példánya eredetinek mondható. Nagy előnye a kódrendszernek, hogy elegendő a kódkártya bemutatása ahhoz, hogy a kulcsból másolat készüljön. 

A magasabb fokú védelmet a biztonsági kártyák jelentik. Az ilyen biztonsági kártyás zárakat rendszerint hoteleknél, irodaházaknál használják. A biztonsági kártyás zárak szabadalmi oltalom alatt állnak, és csak az kaphat pótkulcsot, aki a kártya tulajdonosa. 

A zárak fejlődése töretlen, és az informatika belépésével a védelmi rendszer még a magánházak és lakások esetében is jelentősen növekedni fog. A betörések száma csökkenhet a jövőben, de a támadás-védelem szüntelen harca sajnos nem fog eltűnni az életünkből, ezért érdemes figyelni arra, hogy milyen új technológiával vértezhetjük fel magunkat és az értékeinket.