Régi bútorok – ne dobjuk el, újítsuk fel!

Olvasási idő: 5 percReading Time: 5 minutes

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (+36 70 426-3106)

Régi bútorok más szemmel

Évtizedekkel ezelőtt még az volt a szokás, hogy a nagyszülők hátramaradt ingóságaitól, köztük a míves, de megkopott bútoraiktól az örökösök igyekezetek minél előbb megszabadulni. A modern, az új mindenek felett állt. Dehogy fogjuk a nagymama bútorában tárolni a ruhát, az ágyneműt vagy bármi mást!

Manapság már máshogy tekintünk egy régi bútordarabra, különösen azokra, amelyek értékes fából, szép kivitelezésben készültek el egykor, amik érezhetően nem a tömeggyártás futószalagjáról kerültek le. A fenntarthatóság korába lépve megerősödött az úgynevezett DIY-mozgalom, ami igyekszik mindent használhatóvá varázsolni, ami értékes volt valaha. A régi bútorok felújítása vagy felújíttatása ma már nem a szegények terepe. Akik belevágnak egy régi komód renoválásába, azok csökkentik az ökológiai lábnyomukat, mégpedig úgy, hogy jelentősen spórolnak is. A tevékenységük ráadásul felébreszti a bennük szunnyadó kreativitást. 

Szerkezet stabilizálás

A régi bútorok felújítása persze szakértelmet igényel, és aki nem érzi magát kellően ezermesternek, jobban teszi, ha szakemberhez fordul. Még így is olcsóbban fog kijönni, mintha valami új, trendi kollekcióból vásárolna, és semmilyen garancia sincs rá, hogy hosszabb életű lesz az új darab, mint a régi. 

Az öreg bútorokat előbb alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt döntenénk a sorsukól. Elképzelhető, hogy már annyira rozoga, úgy elvástak az elemei, hogy nem lehet rajta segíteni. Még a viszonylag ép daraboknál is biztosra vehető, hogy egyes elemei kilazultak. Első lépésben tehát a szerkezeti egységét kell felmérni, és a meglazult kötéseket kell megragasztani. 

Amennyiben az illesztések meggyengültek, szét kell szedni a bútordarabot. Első lépésben le kell szedni a fogantyúkat, hogy a műveletet ne zavarják meg a kiálló fémelemek. A bútorelemek szétválasztásához fakalapácsot célszerű használni, de szükség lesz egy faalátétre is, hiszen nem lehet a kalapáccsal közvetlenül a fára sújtani anélkül, hogy az meg ne sérülne. A szétszedett elemeket okos dolog bejelölni, hogy az összerakás a későbbiekben ne jelentsen gondot. A régi ragasztót óvatosan távolítsuk el egy favéső segítségével, s ezután kenjük be a felületeket a friss kötőanyaggal. Az illesztésnél használjunk csavarszorítót, de ezek alá is faalátét kerüljön. A kereteket és facsapokat lehetőleg addig kell kötésbe tenni, ahogy az eredetileg volt.     

Vasalatok és fogantyúk

Boldogok lehetünk, ha csak a régi vasalatokat és fogantyúkat kell karbantartartani egy bútoron. Ugyanakkor ezek a fémelemek nagyon meghatározzák egy-egy bútor küllemét és jellegét, tehát érdemes a használható elemeket felújítani, mert nagyon nehéz lesz hasonló, de új típusokat beszerezni. 

Az antik bútorok zömének rézből készültek a fogantyúi. Első lépésben le kell venni azokat – általában hagyományos sliccű csavarok fogják – majd jöhet egy szappanos áztatás. A réz nem fog a víztől megrozsdásodni. A lerakódások zöme a vízben leázik, míg a maradékot szivaccsal törölhetjük le. A vas és acél elemeket a rozsdafoltoktól polírozással lehet eltávolítani, a vasalatokhoz pedig megfelelő lehet egy pamutból készült törlőkendő. A régi csillogást visszaadhatjuk fémpolitúrral, de megfelelő az ecet vagy a citromlé is erre a célra. 

Sérülések javítása   

 A fabútorokon az évtizedek múlásával megjelenhetnek kisebb-nagyobb sérülések. A lyukak és repedések ugyan egyfajta történelmet zárnak magukba, de érdemes egy alapos ráncfelvarrást elvégezni, mielőtt a különböző védőanyagokkal bevonnánk az adott bútort. 

A furnérlemez sérülése okozhatja a legnagyobb fejtörést. A legtöbb bútoron találunk furnérlemezeket még akkor is, ha valamilyen értékes fából van a felület ráragasztva. A furnér legkevésbé a víznek képes ellenállni, attól repedezik, púposodik. Amennyiben komoly a sérülés, érdemes olyan szakemberhez fordulni, aki leválasztja a régit, és új furnérral erősíti meg az elemeket. Amennyiben csak mondjuk az ágy hátán lévő furnér sarkai váltak el, akkor bátran próbálkozhatunk magunk is a visszaragasztással. 

A tömörfa elemeken lévő kisebb sérüléseket a szakboltokban kapható javítóviasszal tölthetjük ki. A sérült helyre a viaszt olvadt állapotban kell bevinni. A felmelegítéshez is vásárolható speciális eszköz, de megteszi egy még működő, de már kiszuperált vasaló is. Amikor a viasz megkeményedik, akkor egy spatulya segítségével lehet eldolgozni azt, hogy a felület sima és egyenletes legyen, majd jöhet egy finom csiszolóval történő végső simítás. 

Mi legyen a lakkozott bútorokkal?        

A régi bútorok zömét hajdanán lakkal óvták meg. Sajnos, a lakk sem védi a felületet a nagyobb sérülésektől. Ahhoz tehát, hogy a fenti javító műveletet el tudjuk végezni, előbb el kell távolítani a lakkot. Ez egy meglehetősen pepecselő művelet, ami sok kosszal jár, ráadásul nem mindegy, hogy milyen festékmarót használunk hozzá. 

Vannak lúgos és oldószeres festékmarók. A lúgosok általában oldják a hagyományos lakkot, míg a 2K lakkokat az oldószeresek fogják lemarni. Amennyiben nem tudjuk, hogy milyen lakk borítja az öreg bútort, akkor érdemes mindkét fajtát kipróbálni egy apró felületen, és az eredmény eldönti, hogy melyik lesz igazi. A maratás után jön a sok porral járó csiszolás. A szakemberek azt javasolják, hogy ehhez érdemes 180-as vagy 240-es szemcseméretű papírt használni. Ezek mélyebben dolgozzák meg a fát, leszedik a maradék lakkot. A mély szálakat aztán egy finomabb csiszolópapírral lehet eltüntetni. A makacs lakkokhoz spatulyát használhatunk. A csiszolás történjen mindig szálirányban. 

Bútorkozmetika, avagy festés, és újralakkozás     

A festést és lakkozást mindig, minden esetben zsírtalanítással kell kezdeni. Ellenkező esetben a felületről ledobja magát a kemikália. A fabútorokat lúgos tisztítószerrel célszerű lemosni, mert az eltávolítja a zsírfoltokat. A tökéletesen tiszta felület eléréséhez azonban csiszolni is kell, ugyancsak szálirányban. Előbb egy durvább csiszolóval dolgozzunk, majd simítsuk a felületet egy finomabb szemcséssel.

A csiszolás során meglehetősen sok por keletkezik, s ezek egy része ott marad a felületen. Ezt a port egy finom ecsettel le kell seperni, de még a földre hullt port is el kell távolítani, hiszen munka közben azt ismét felkavarhatjuk egészen fel a bútorig vissza. A művelethez a jó öreg porszívót használjuk, de nem árt egy vizes felmosás sem. Az ülőbútorok, komódok, vitrinek újrafestéséhez akril bázisú festéket használjunk, amennyiben valamilyen színárnyalatot akarunk felvinni. Mostanában nagyon divatosak lettek az úgynevezett krétafestékek, amelyekkel vintage stílusú bútorokat lehet megkomponálni. Ezek a festékek régies, kopottas hatást fejtenek ki, miközben ugyanolyan tökéletesen védik a fát, mint az akril festékek. 

Mielőtt azonban a festékkel kezdenénk dolgozni, érdemes a régi fát páccal megújítani. A fapác alapvetően védő funkciót lát el, de meg kell várni, amíg szépen beivódik a fába. A megszáradt, már lepácolt bútort lehet lakkozni vagy festeni. Mindkét anyagnál fontos, hogy egyenletesen és vékonyan vigyük fel a lakkot vagy a festéket. Egy réteg még biztosan nem teszi tökéletessé a bútort, ezért száradás után jöhet egy újabb réteg. Amennyiben szükséges, még mindig dolgozhatunk a két réteg között egy nagyon finom csiszolóval. Általában a harmadik réteg már tökéletesen kiadja a formáját. A lakk a maga árnyalatát, a festék a maga színét teszi a bútorra. 

Talán mondani sem kell, hogy a festés és lakkozás előtt mindig el kell távolítani a fogantyúkat, és a vasalatokat le kell fedni valamilyen tapasszal, hogy ne folyjon és száradjon be a kence. Amikor a bútor tökéletesen megszáradt, akkor visszaszerelhetők a szép fémes elemek. 

Jó munkát és sok sikert kívánunk a régi bútorok restaurálásához!